Fodor Gyula “lángeszű” zeneszerzőkről rajzol portrét ebben a kiadványban (a sorozat címe “Szép könyvek”). A válogatás sokatmondó: Gluck, Haydn, Beethoven, Schubert, Berlioz, Wagner, Puccini, Erkel, Goldmark, Hubay. “Tanítványai élén a világ minden részében, úgyszólván naponta gyarapítja a magyar győzelmek számát és akinek munkássága egymagában is döntő érv és bizonyosság a magyarság sokat emlegetett kultúrfölénye mellett.” – így a zárómondat.
Knausgård: Szerelem
A papírboríték hátoldalán ez a szöveg olvasható:
“Megálltunk a lakásom alatt az utcán. Egymásra néztünk, és megöleltem. – Akkor holnap találkozunk – mondtam. – Igen – bólintott. – Jó éjt! Az ajtón belépve megálltam, és egy másodperc múlva újra kimentem, még egyszer látni akartam. Egyedül sétált lefelé a dombról. Szerelmes voltam belé. Akkor meg mi a fene fájt annyira?”
Én ezt az idézetet ragadtam volna ki a könyvből:
“- Kóstold meg a szószt – mondta Geir. – Nagyon finom! – A szószt megtarthatod magadnak – feleltem. – Egyébként hányra kell odaérned? – Hétre. Fél nyolckor kezdődik. – Akkor még egy csomó időnk van.”
A banalitás dicsérete. Mégis szinte falva olvastam Knausgård könyvét.
Napi idézet
“- Rengeteg könyve van! – A többségét nem olvastam – feleltem. – Azokból a könyvekből pedig, amelyeket olvastam, semmire sem emlékszem.” (Karl Ove Knausgård: Szerelem, p. 506)
Karikatúra
Néha megnézem a Zenetudományi Intézet virtuális Bartók-kiállítását. Jól válogatott, érdekes, tartalmas anyag. Ez a karikatúra pedig kifejező.
Hol a helye?
Szabó Ádám írt egy sete-suta cikket a régiségkereskedelmről. Azt sugallja, a műtárgyaknak kizárólag közgyűjteményben lenne helye. Legalábbis erre enged következtetni a szabad kereskedelemmel és a magángyűjtményekkel kapcsolatban megfogalmazott néhány mondata:
- “Ezért nem kellene antik műtárgyakkal kereskedni” (ez a cím)
- “felbecsülhetetlen régiségek tűnnek el privát gyűjteményekben”
- “ezek a tárgyak így könnyen elveszhetnek egy privát gyűjteményben, ahol sértetlenségük és eredetiségük [sic!] már egyáltalán nem biztosított”
- “A privát tulajdonú régiségeket nem védi a nemzetközi jog [?],”
- “nincsenek tulajdonjogi kötelezettségek sem a tulajdonos felé. [?]”
- “A fejtámasz pedig a kikiáltási árat bőven meghaladva tűnt el egy privát licitáló gyűjteményében.”
- “Remélhetőleg a jövőben egyre kevesebb ilyen szürke eladás történik – és a változás még azelőtt bekövetkezik, hogy még több antik kincs tűnik el privát gyűjteményekben.” (summázat)
Talán felesleges kiemelni, hogy a közgyűjtemények jelentős részét magángyűjtemények alapozták meg.
Ősz
A tavalyi év egyik legfontosabb könyve Karl Ove Knausgård Halál című regénye, a Harcom-sorozat 1. része volt. Legalábbis én így gondolom. Most olvasom, hogy jön a következő kötet. Sajnos a Magvetőnél nem értem el senkit, így nem tudom megmondani, hogy mikor. Update: kiderült, a fenti kötet nem is a Harcom-sorozat második része, hanem egy új kvartett első kötete. Ettől függetlenül, amikor megtudok valamit a megjelenési tervről, frissítek. Update2: Megérkezett a válasz, és így hangzik: “A Harcom-sorozat második kötete, a Szerelem várhatóan október végén-november elején jelenik meg.” Jó hír, nem?
