Hónap: 2015 szeptember

Szokolov mérges Lebrechtre

Napjaink egyik legismertebb zongoristája, Grigorij Szokolov visszautasította a Cremona Mondo Musica-díjat, ugyanis azt korábban Norman Lebrecht is megkapta. Szokolov szégyenletesnek tartaná, ha neve egy listán szerepelne Lebrechtével. Részletek itt.

Yoloma

arcoflifeRemélem, csak pénzért. Mármint hogy csak azért vállalta Yo-Yo Ma a hangzatos “Songs from the Arc of Life” című lemez elkészítését. Előttem van, amint a Sony lemezkiadásért felelős igazgatója egy elegáns étterembe hívja vacsorázni a világ legismertebb gordonkaművészét, felírja egy cetlire az összeget, amit a szalvéta alá csúsztat, majd udvarias “elnézésedet-kérem-egy-pillanat-múlva-itt-vagyok” exkuzálással elsiet a toalettre. Yo-Yo Ma, akinek nyilván nem ez volt az első ehhez hasonló felkérése, a szalvéta alá néz és elégedetten megtöröli a száját. Amikor pedig az igazgató visszatér, csak annyit mond neki: “De a Hattyút, azt, ugye nem kell?” Erre az igazgató kiveszi a cetlit, áthúzza az összeget, elnézést kért, feláll, elmegy etc. Yo-Yo Ma tehát eljátszotta a következő darabokat is tartalmazó lemez anyagát:

  • Bach-Gounod: Ave Maria
  • Brahms: Bölcsődal
  • Fauré: Pillangó
  • Elgar: Szerelmi üdvözlet
  • Kreisler: La Gitana
  • Csajkovszkij: Szentimentális keringő
  • Schubert: Ave Maria

és

  • Saint-Saens: Hattyú

Talán csak egy olyan előadás van, amelyet szívesen hallgatok majd újra és újra, Messiaen “Louange à l’Éternité de Jésus” című, Jézus örökkévaló dicséretét éneklő zenemű. Talán csak ez.

Variációk a köhögésre

Arcangelo Corelli “La Folia-témájára” írta Rahmanyinov a “Variációk egy Corelli-témára” című kompozícióját (op. 42). Barátjának, Nyikolaj Medtnernek a következőket írta:

“Legalább tizenötször játszottam már a Variációkat, de csak egyszer sikerült jól. A többi hanyag volt. Nem tudom eljátszani a saját darabjaimat! Annyira unalmas! Egyszer sem játszottam az összes variációt. Ahogy köhögött a közönség, úgy játszottam. Ha többet köhögtek, kihagytam, ha nem köhögtek, játszottam a soron következőt. Volt olyan is, már nem emlékszem, merre – valamelyik kisvárosban -, hogy annyira erősen köhögtek, hogy összesen tíz variációt játszottam a húszból. A legjobb felvétel New Yorkban készült, ott 18 variációt játszottam. Remélem, te eljátszod az összeset, és senki nem köhög majd.”

Milyen ruhában menjünk hangversenyre?

Ahogyan másként kell viselkedni egy klasszikus zenei koncerten, mint egy poprendezvényen, úgy más az elvárt öltözet is. De mit jelent az elvárás ebben az esetben? Ki várja el, hogy elegáns legyek, ne pedig toprongyos? A zenész? Hiszen gyakran nem is látja a nézőteret a reflektorok miatt. A sortársak, saját magam? Ezekre a kérdésekre is keresem a választ, és nem gondolom, hogy mindegyikre meg is találom.

estélyiAz öltözködés témájában a “szabályok” nem annyira szigorúak, mint a hangversenyen való viselkedés esetében. Amilyen gyorsan változik a divat, olyan gyorsan alakul át a reprezentatív események ízlésvilága is; úgy látom, egyre megengedőbbek vagyunk. Ha ismerőssel megyek koncertre, gyakran hívnak fel ezzel a látszólag egyszerű kérdéssel: “te, szerinted mibe’ menjek?” Nem is olyan könnyű válaszolni. Amíg egy vacsorához illő ruha kiválasztásában szinte minden nő és férfi biztos, addig egy operaházi és koncerttermi előadás könnyen gondolkodóba ejtheti. Feltéve, ha nem jár gyakran klasszikus zenei hangversenyre, bár akkor is többnyire az ott megjelenő közösség alakítja ízlését. Jobb esetben. Nyilvánvaló, hogy egy koncert ünnepi esemény. Nemcsak nekünk, hallgatóknak, hanem a zenészeknek is. Nem puszta szórakozás, hanem egyfajta szertartás. Éppen ezért különbözik egy hétköznapi eseménytől.

Álljon itt tehát néhány általános, megfontolásra méltó öltözködési “szabály”:

  • Ne öltözd túl a zenészeket és a sortársaidat! Soha ne vegyél olyan ruhát koncertre, amilyenben a saját esküvődre, vagy bálba mennél!
  • Legyél visszafogottan elegáns! Ezt ugyan sokan sokféleképpen értelmezhetik, jó ha kerülöd a lyukas, szakadt ruhadarabokat, a rövid nadrágot és a pólót. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy egy nagyvárosban többnyire elegánsabban öltözött emberekkel találkozhatsz hangversenyen, mint egy kisvárosban.
  • Az öltözködés szertartása könnyen ráhangolhat a zenei “szertartásra”. Kicsit olyan ez, mint a készülődés szentestére, a karácsonyi ünnepi vacsorára. Ott sem kinyúlt pólóban ülsz az asztalnál. (Remélem.)
  • Ügyelj a saját kényelmedre! Ne hagyd, hogy egy rosszul megválasztott öltözet miatt lemaradj a zeni élményről!
  • Noha tudom, egy koncert társadalmi esemény is, ne a szünetre öltözz!

Konkrétabban:

Ha nő vagy,

  • válassz kosztümöt (szoknya-blúz-blézer). És ne feledd, hogy a szoknyát mindig harisnyával kell viselni! Elegánsabb zenei eseményen, például operabemutatón elfogadott és elvárt az alkalmi, vagy hosszú ruha kiegészítőkkel együtt, a nagyestélyinél egyszerűbb kivitelben.

Ha férfi,

  • hordj elegáns nadrágot zakóval, inggel és nyakkendővel. (A nyakkendő legyen összhangban az öltönnyel és az inggel, és érjen a nadrág övéig.) Komolyabb zenei rendezvényre válassz inkább sötét öltönyt, egyszínű inggel, illő nyakkendővel. Amennyiben az a szerencse ér, hogy jegyet kapsz a Bécsi Filharmonikusok híres Újévi koncertjére, ami délelőtt 11-kor kezdődik, senki nem botránkozik meg, ha zsakettben (Morning dress) érkezel. Figyeld meg, a zenészek is sötétszürke (Morning grey), csíkos nadrágban, fehér, lehajtott gallérú ingben, szürke nyakkendőben, fekete fűzős cipőben játszanak.
  • Néhány évvel ezelőtt még Magyarországon is szokás volt szmokingot viselni operapremieren. Ahogy látom, ez már kiveszőben van, de még így is látható néhány elegáns úr szmokingban fekete mellénnyel, keményített ingben puha lehajtott vagy egyenes gallérral, fekete csokornyakkendővel, fekete lakkcipőben.

Ki a világ legjobb karmestere?

bachtrackNem egészen így szól a kérdés, hiszen a Bachtrack közvélemény-kutatása arra irányul, ki a világ legkedveltebb karmestere, de ez magyarul bénán szól. Szóval, ha szeretnél részt venni a szavazáson és angolul tudsz, kattints ide, ha németül, akkor ide, ha franciául, akkor ide, ha pedig spanyolul, akkor ide.

Chailly nélkül

Távozik a lipcsei Gewandhaus zenekarától Riccardo Chailly olasz karmester. A 62 éves dirigens négy évvel szerződése lejárta előtt hagyja ott a zenekart, amelyet a 2005/06-os évad óta vezetett. Utolsó koncertjét 2016 júniusában vezényli a neves német együttessel. Távozásának okát nem tették közzé. Burkhard Jung, Lipcse főpolgármestere sajnálatát fejezte ki a karmester döntése miatt. Mint mondta, Chailly a város rendkívüli nagykövetévé vált az elmúlt években, tevékenységének nemzetközi kisugárzása volt. Riccardo Chailly ez év eleje óta tölti be a vezető karmester tisztségét a milánói Scalában, 2017-től öt éven át a világhírű operaház főzeneigazgatója lesz. Korábban azt nyilatkozta, hogy új milánói megbízatása mellett is fenn szeretné tartani lipcsei pozícióját. Augusztus közepén jelentették be, hogy ő veszi át a tavaly elhunyt Claudio Abbado helyét a Luzerni Fesztiválzenekar élén is; Chailly 2016 nyarától látja el néhai tanára és barátja feladatait a szimfonikus zenekar élén, szerződése ott is öt évre szól, adta hírül az MTI nyomán a fidelio.hu

Wagner New Yorkban

 

Brünnhilde – Carl Emil Doepler jelmezterve az 1876-os Bayreuthi premierre. Berlin: Berliner Kunstdruck- und Verlags-Anstalt, 1889. The Morgan Library & Museum, fotó: Graham S. Haber, 2015
 Wagner fő művének, a Niebelung gyűrűje című tetralógia 1876-os bemutatója, illetve az 1889-es New York-i első előadása emlékére kiállítás nyílik 2016. január 29-én a The Morgan Library & Museumban. Magángyűjteményekből, a Metropolitan Opera kollekciójából és a Morgan saját archívumából válogatták a tárlat anyagát, de látható egy eddig soha ki nem állított Wagner-vázlat is, amelyet a Bayreuthi Richard Wagner Múzeum adott kölcsön.