Hol a helye?

Szabó Ádám írt egy sete-suta cikket a régiségkereskedelmről. Azt sugallja, a műtárgyaknak kizárólag közgyűjteményben lenne helye. Legalábbis erre enged következtetni a szabad kereskedelemmel és a magángyűjtményekkel kapcsolatban megfogalmazott néhány mondata:

  • “Ezért nem kellene antik műtárgyakkal kereskedni” (ez a cím)
  • “felbecsülhetetlen régiségek tűnnek el privát gyűjteményekben”
  • “ezek a tárgyak így könnyen elveszhetnek egy privát gyűjteményben, ahol sértetlenségük és eredetiségük [sic!] már egyáltalán nem biztosított”
  • “A privát tulajdonú régiségeket nem védi a nemzetközi jog [?],”
  • “nincsenek tulajdonjogi kötelezettségek sem a tulajdonos felé. [?]”
  • “A fejtámasz pedig a kikiáltási árat bőven meghaladva tűnt el egy privát licitáló gyűjteményében.”
  • “Remélhetőleg a jövőben egyre kevesebb ilyen szürke eladás történik – és a változás még azelőtt bekövetkezik, hogy még több antik kincs tűnik el privát gyűjteményekben.” (summázat)

Talán felesleges kiemelni, hogy a közgyűjtemények jelentős részét magángyűjtemények alapozták meg.

Válasz

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s