Bősze Ádám

Ajka-Kaposvár

A másfél ezer kilométer vonattal túra második szakaszát három szerelvénnyel kell teljesíteni: Ajkáról Székesfehérvárra, onnan Fonyódra, majd egy második átszállás után Kaposvárra. Két IC, egy személy. A MÁV App szerint a mai vonatozással 30 kg szén-dioxidot takarítok meg egy azonos távú autóúthoz képest. Ezt nem tudom mihez viszonyítani, minden esetre imponáló szám.

Mozdony az ajkai vasútállomás előtti kis parkban

Az ajkai állomáson megismerkedek Szófiával, aki a háború elől menekült Ukrajnából, és akinek segítségre van szüksége. 24 órára szóló menetjegyet szorongat a kezében, nem tudja megállapítani, pontosan mikor indul a vonata. Erősen töri a magyart, angolul egyáltalán nem beszél. Ugyan érettségiztem oroszból, de csak üggyel-bajjal tudom neki elmagyarázni, meddig kell még várnia. Amíg makogva keresem a szavakat, elmeséli, hogy a férje és a fia is itt dolgozik Magyarországon, a lánya viszont otthon maradt. 230 000 forintot keres havonta. Mondanom sem kell, foszlányokból rakom össze a történetet. Amikor végre sikerül kiokumlálnom “a vonata 12 óra 6 perckor indul” mondatot, elmosolyodik és magyarul megköszöni. A MÁV pedig a legjobb ütemérzékkel ekkor mondja be, hogy a fiatalasszony járata tíz percet késik. Ezt viszont már nem fordíthatom le neki, mert az enyém pontosan érkezik.

Szófia örült a szelfinek, de amikor megkérdeztem, publikálhatom-e, azt mondta, “Нет”!

Sorompóhiba miatt mi is hamar késésbe kerülünk. Megkérdezem a kalauzt jegyvizsgálót, vajon szerinte elérem-e Székesfehérváron a csatlakozást, amire azt feleli a legjobb elmeorvosokat megszégyenítő hangon, “bármi megtörténhet.”

A vonat közvetlenül az ösküi kerektemplom mellett “száguld el”. A Wikipédia házaspár azt mondja erről, hogy “A rotunda a sekrestye kivételével – az a XV. században épült – eredeti állapotában áll. Magyarországon az egyetlen ilyen formátumú műemlék templom.” Éljen!

Az ösküi kerektemplom

Hatperces késésben vagyunk. Ha ennyi marad, akkor négy percem lesz elérni a másik vonatot. Amennyiben az pontosan érkezik. Fokozódik az izgalom.

Eddig a monitorról tájékozódtam. Most nagyon úgy tűnik, megadta magát a drága. 12:55:47, itt állt meg. Eszembe jut Kosztolányi Dezső “Megállt az óra” című verse:

Megállt az óra és a mutató
halotti csöndben a hatosra néz.
Az óra áll, mindíg hat óra van.
Bármit teszel, az inga meg nem indul,
és a finom üveglemez alatt
oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,
kit a koporsó ablakán tekintsz meg.
Az óra áll. És száll a pillanat,
eltűnnek a napok, múlik az év,
a század, ezred és az óra áll.
Az illanó idő szívdobbanása
remegve lüktet által a szobán
s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság.
A rémes éjfél csöndje sem ilyen.

Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,
a poshadó tétlenség börtönéből,
az öröklét nyugodt fuvalma megcsap.
Az óra áll, mindíg hat óra van.

Közben a lejátszási listán Brahms op. 117. No. 3-as Intermezzójához érünk. Kezdem úgy érezni magam, mintha ez lenne életem utolsó vonatozása. 😬😬😬

A megnyugtató késés

Az izgalom egyik pillanatról a másikra szertefoszlik: a Balaton IC huszonhat percet késik. Mint kiderült, az egyik kocsi fékrendszere meghibásodott.

Konecsni György képén tizenkilenc különböző férfi fejfedőt számoltam össze

Pont elég idő marad a fehérvári pályaudvar fogadócsarnokában látható két pannóra. Konecsni György a teherszállításnak, Béres Jenő a nyaralni vágyó utazóközönségnek szentelt emléket.

Béres Jenő képe egy boldog korból, amikor a férfiak még nyáron sem hordtak rövid nadrágot

A műélvezet után a MÁV gondoskodik arról, hogy visszatérjek a valóságba: kiderül, a Fonyód-Kaposvár vonat nem tervezi bevárni a vonatunkat. Készül a B terv.

Az egyáltalán nem megnyugtató késés.

Eszembe jut, lehet, most kellene felvenni a mávos nyakkendőt. Aztán lemomdok róla: a Kaposvár-Tokaj viszonylatban nagyobb szükség lesz rá. Most elég megvárnom a következő járatot. Igaz, közel két órát kell Fonyódon vesztegelni, de a nyitókoncertre még így is időben érkezem majd. Hacsak…

Van időm a déli parti tájra, a nyaralókra, állomásokra. Ismerik a Balaton Offseason blogot az Instagramon? Ha nem, kövessék, isteni! 🤗🤗🤗

A Balaton Offseason “Hol nyaralna Barbie a Balatonnál” kollekciójából

Közben kiderül, a Keszthely-(Fonyód)-Kaposvár járat is összeszedett harmincnyolc perc pluszt, tehát ismét fölcsillan a remény, lehet, mégsem késem le. De mi van akkor, ha az a késés tovább nő majd? Nem kockáztathatok, ez mégis az ország egyik legjobb kamarazenei fesztiválja! Ilyenkor persze gyorsabban jár az agyam, keresi a megoldást. Eszembe jut a menetrendek.hu, ami szerint van kiút: Balatonlelléről busszal gyorsabban, és föltehetőleg biztosabban el tudok jutni Kaposvárra. Ráadásul éppen Szárszónál járunk, amikor eldöntöm, inkább váltok. A vonat pedig mintha megérezné, hogy éppen cserben akarom hagyni, Lelle-felsőnél lassítani kezd. De most ez akkor hogy? Lelle-felső az Lelle? A busz itt áll meg, vagy Lellén? Netán Lelle-alsón? Jön a jegyvizsgáló. – “Igaza van, menjen busszal!” – mondja, majd eligazít a lellerengetegben. A megállóban áll a busz, futni kezdek, rajtam ing, sötétkék zakó, hátamon és a kezemben egy-egy Horn Eni-táska… Futáshoz ideális. Kiderül, ez a busz még nem az a busz. A várakozók csendben mosolyognak, én a sor végére kullogok.

Halkan suhan, kint 31 fok, bent 24.

Négy órája indultam Ajkáról. Autóval legföljebb két óra lett volna, viszont ezerszer veszélyesebb és környezetszennyezőbb, igaz, a buszút miatt a 30 kg szén-dioxidspórolásról le kellett mondjak. De nekem most még ennél is fontosabb, hogy autóval sokkal, de sokkal unalmasabb lett volna.

Cipőszépségverseny

15:46-kor megérkeztem Kaposvárra. Részemről kezdődhet a fesztivál! 🥳

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük