Ma hajnalban egy egészen furcsa álomra ébredtem: az antikváriumi létrán kellellett felmásszak egy repülő tetejére, hogy elérjem nagymamám fekete tárcsázós telefonját. Egy hölgy hívott, és arra kért, beszéljem rá Daniel Barenboimot, hogy vegyen neki egy új lakást. Megígértem, hogy feltétlenül megkeresem. Utána pedig elkezdtem szorongani, ugyanis nem ismerem őt. Ekkor felszálltunk.
Pedig már azt hittem, az új feladatoktól való szorongásom elmúlt. Mindegy, szerencsésen megérkeztem Zürichbe. Most várom a csatlakozást Andermattba. Egy autót.
Kíváncsian várom, miről fog beszélgetni Daniellel, akinek innen küldöm üdvözletemet. És kedves Ádám, mindig aludjon jól!
…azt hiszem, ezt be kell építened a Standup_03 előadásba. Zseniális kezdés lenne… Tudod, fontos, hogy az első poén üssön. Hát ez üt… 🙂 🙂 🙂
ÚRISTEN