Autóval a jellemproblémákig

A mai nap utazását nem tudom megoldani tömegközlekedéssel. A legnagyobb bánatomra. Két időhöz kötött esemény vár: ez és ez. Elő tehát az autóval, ami – ha minden igaz – egészségesebb, mint újkorában (2006-os évjárat). Tízre Eszterházára, délután ötre Veszprémbe, este haza kell érjek. A Google szerint mindez négyszázhúsz kilométer. Nem olyan vészes. Néhány férfitársam most büszkén gondolja, hányszor ennyit vezetett már egyhuzamban.

A Fertődig vezető út nyugalmas. Az M1-esen alig vannak, a kamionok is pihennek, az M85-öshöz képest pedig még az M6-os is egy zsúfolt útszakasz. Pedig nem. A zenetörténeti sétára sokan jönnek, mondjuk, ennél alkalmasabb időjárást alig rendelhettünk volna.

Az I. Haydneum Eszterháza Fesztivál sporteseménye után Veszprém a cél. Az odavezető út a Nyugat-Bakonyon keresztül halad. A vonat sokkal szebb tájakon fut, de az autóból sem rossz nézelődni. Farkasgyepűnél megállok jó levegőt szívni. Ha már a tüdőgyógyintézet itt van, biztos nem lehet rossz. Nem érzek különbséget. Benézek az erdőbe, hátha találok gombát. Hát nem találok gombát. Viszont szemetet éppen eleget. Kifordulok, visszaülök a kocsiba.

Alig érek Veszprémbe, régen érzett fáradtság lesz úrrá rajtam. Még az is megfordul a fejemben, kiveszek egy szobát. De nincs képem azzal fölhívni egy szállodát, hogy egy óra alvásra van-e szabad helyük. Nem beszélve arról, hogy tízezreket sem fizetnék ezért. Betérek a Betekints Étterembe (itt is van hotel, de közel ötvenezerért tudnék ledőlni). Az a tervem, hogy eszem valami könnyű ebédet, és a kocsiban pihenek kicsit.

“Nekem van jellemem. Csak szar.” – jut eszembe, már bocsánat, volt kollégám örökbecsű mondása, amikor fogyókúrás ebéd helyett borjúpörköltöt választok. Noch dazu nokedlivel. Sajnos isteni. A lelkiismeret-furdalás elől megpróbálok az alvásba menekülni. Van egy órám a kocsiban. Az ülést teljesen hátradöntöm, a lábamat ugyan teljesen kinyujtani nem tudom, de érzem, jó lesz. Szinte azonnal elnyom az álom. Csak harminc perc jut. Egy ilyen vonatutánzat, szánalmas városnéző villanyjármű kisharangja ver föl. Kisharang! Hát melyik vonat csenget?! Legföljebb a villamos! Az Isten áldja meg azt, aki kitalálta! Mintha csak a MÁV akarna bennem rosszérzést kelteni: “utaztál volna vonattal, kisapám, azon aludhattál volna!” Mindegy. Nem tudok újra elaludni. Most fölmérem a “terepet”, érdekel, jobban, vagy rosszabbul érzem-e magam, mint alvás előtt.

Jobban vagyok. Majd írok. 👋