Amióta megjelent a könyv, többnyire autóval utazom. Az előadások után általában dedikálok, ehhez pedig könyv kell. Vonaton aligha cipelhetnék magammal húsz-harminc kötetet. A kocsikázás elviszi az időt, a figyelmet, ezért nem írtam a blogra jóideje. Ma viszont Kolozsvárra utazom. Vonattal. Közel nyolcórás az út, marad időm mindenre.
Úgy számoltam, nemzetközi járathoz csatolnak étkezőkocsit. Ilyen hosszú út alatt csak megéhezik az utazó, nem? Rosszul számoltam, a Brassóig közlekedő járat összesen három vagonból és egy mozdonyból áll. Étkezőkocsi sehol. Még jó, hogy – für alle Fälle – a Keleti pályaudvar
egyetlen „szimpatikus” egységénél, a Fornetti-pultnál vásárolok két májas bourekast, ezt a zsidó süteményt, legalábbis a Wikipedia annak tartja. Tudom, többek között a Fornetti-készítményektől hízik a magyar, de a májasuk isteni. Tehát két bourekas-szal vágok neki az útnak.
Pontosan indulunk. Nem telik el tíz perc, érkezik a kalauz jegyvizsgáló, egy jóvágású, kellemes modorú fiatalember. A kérdésre, hogy találok-e étkezőkocsit elmosolyodik, majd elmeséli, ezen a vonalon alig utaznak, tíz-húsz ember legfeljebb. “Nem jó időben közlekedik.” – mondja. “Ezért sincs büfékocsi.” Nem értem, mit jelent a “nem jó idő”, de nem firtatom. Ha nem, hát nem. A két bourekast közelebb húzom magamhoz. Mint Gollamnak a gyűrű, egyre fontosabbak nekem.
Szolnokon csak egy új kalauz jegyvizsgáló szállt föl. Tényleg nem ez a legzsúfoltabb járat! Püspökladánynál hosszabban várakozunk. Ha tudom, kiugrom a restibe, vagy rendelek pizzát. Többen leszállnak cigizni, van, aki már a harmadikat szívja. Ennyi idő alatt egy háromfogásos ebédet is ehettem volna a Piroskában.
Én is leszállok, nyujtózom egyet. És mit látok? Távoli síneken egy albínó mozdonyt. Megérte várakozni.
Püspökladányban született Csenki Imre karnagy, zeneszerző. Az ő fölkérésére írta Kodály Zoltán a húslevesillatú Kállai kettőst.
Közben kiderült, a TokajIC-re vártunk. Az átszállókra. Ó, Szent Bourekas!
Azért valld be ôszintén, h a legérdekesebb (eddig) az albino vonat🐰…Várom a folytatást, vajon szereztél-e kedves útitársakat, ha már bé kellett várni a TokajIC-t.
A Kállai kettôs húslevesillatát vszinû ennivágyás váltotta ki?!
Ádám, a vagon plafonjára szerelt kijelző képernyőn azt is ki szokták írni, hogy a beérkezett vonat (itt is óra.perc) mikor indul tovább . . .A szegedin, veresin – amin gyakrabban utazom – legalábbis . . .ebből tud kalkulálni, van-e ideje egy pizzára! ☺☺
További jó utat!