Bősze Ádám

Budapest-Kolozsvár, 1. rész

Amióta megjelent a könyv, többnyire autóval utazom. Az előadások után általában dedikálok, ehhez pedig könyv kell. Vonaton aligha cipelhetnék magammal húsz-harminc kötetet. A kocsikázás elviszi az időt, a figyelmet, ezért nem írtam a blogra jóideje. Ma viszont Kolozsvárra utazom. Vonattal. Közel nyolcórás az út, marad időm mindenre.

Vasárnap reggel a Keletiben 😐

Úgy számoltam, nemzetközi járathoz csatolnak étkezőkocsit. Ilyen hosszú út alatt csak megéhezik az utazó, nem? Rosszul számoltam, a Brassóig közlekedő járat összesen három vagonból és egy mozdonyból áll. Étkezőkocsi sehol. Még jó, hogy – für alle Fälle – a Keleti pályaudvar
egyetlen „szimpatikus” egységénél, a Fornetti-pultnál vásárolok két májas bourekast, ezt a zsidó süteményt, legalábbis a Wikipedia annak tartja. Tudom, többek között a Fornetti-készítményektől hízik a magyar, de a májasuk isteni. Tehát két bourekas-szal vágok neki az útnak.
Pontosan indulunk. Nem telik el tíz perc, érkezik a kalauz jegyvizsgáló, egy jóvágású, kellemes modorú fiatalember. A kérdésre, hogy találok-e étkezőkocsit elmosolyodik, majd elmeséli, ezen a vonalon alig utaznak, tíz-húsz ember legfeljebb. “Nem jó időben közlekedik.” – mondja. “Ezért sincs büfékocsi.” Nem értem, mit jelent a “nem jó idő”, de nem firtatom. Ha nem, hát nem. A két bourekast közelebb húzom magamhoz. Mint Gollamnak a gyűrű, egyre fontosabbak nekem.

“Drágaság”

Szolnokon csak egy új kalauz jegyvizsgáló szállt föl. Tényleg nem ez a legzsúfoltabb járat! Püspökladánynál hosszabban várakozunk. Ha tudom, kiugrom a restibe, vagy rendelek pizzát. Többen leszállnak cigizni, van, aki már a harmadikat szívja. Ennyi idő alatt egy háromfogásos ebédet is ehettem volna a Piroskában.

Én is leszállok, nyujtózom egyet. És mit látok? Távoli síneken egy albínó mozdonyt. Megérte várakozni.

Püspökladányban született Csenki Imre karnagy, zeneszerző. Az ő fölkérésére írta Kodály Zoltán a húslevesillatú Kállai kettőst.

A Kállai kettős befejező tétele

Közben kiderült, a TokajIC-re vártunk. Az átszállókra. Ó, Szent Bourekas!

3 Comments

  1. Katalin Hajnóczy

    Azért valld be ôszintén, h a legérdekesebb (eddig) az albino vonat🐰…Várom a folytatást, vajon szereztél-e kedves útitársakat, ha már bé kellett várni a TokajIC-t.
    A Kállai kettôs húslevesillatát vszinû ennivágyás váltotta ki?!

    • Szikora Éva

      Ádám, a vagon plafonjára szerelt kijelző képernyőn azt is ki szokták írni, hogy a beérkezett vonat (itt is óra.perc) mikor indul tovább . . .A szegedin, veresin – amin gyakrabban utazom – legalábbis . . .ebből tud kalkulálni, van-e ideje egy pizzára! ☺☺
      További jó utat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük