Bősze Ádám

Budapest-Kolozsvár, 2. rész

Sáp, vasútállomás

Sáp. Van-e köze a sápot szed kifejezéshez? Nincs. Legalábbis az Új magyar etimológiai szótár szerint nincs.

“Német jövevényszó. | ≡ Ném.  (argó), (B. argó)schab’tolvajlásból származó részesedés; hallgatási díj; a kerítőnő részesedése’; (B. argó)schaab’nyereség, hozam’ [< jidd.  (argó)schabb’a kerítőnő részesedése; tolvajlásból származó részesedés’]. ≋ Megfelelői: cseh  (argó)šab’tolvajlásból származó részesedés’. ⊚ A bizalmas nyelvhasználat szava.”

Sem a város honlapjáról, sem a Wikipédiáról nem tudom meg, honnan ered a név. 🥺 Mi lesz most? Vissza a szótárhoz! A sáposkodik, sápol, sápít, sápítozik szavak eredetét így foglalja össze:

Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád. | ⌂ Eredetileg a siralmas jajveszékelés utánzására. A szóvégek különféle igeképzők.

További részletek itt. Ezzel a sápügyet lezártam.

Sáp címere és a csókosszájú sólyom

Megeszem a bourekast. Az egyiket. Lassan majszolom, nem morzsázok (pedig ezzel aztán lehet!), alaposan megrágok minden falatot. Hogy fölértékelődik az étel, ugye?!

Pedig milyen gondosan elterveztem, hogy Móser Ádámmal majd kávézunk egyet a büfékocsiban! Wie gemütlich! De se kávé, se kocsi! Ádám korábban elindult, már tegnap Kolozsváron koncertezett. Vele lépek ma este színpadra. A Budapesten már szeptemberben bemutatott “Tangómánia” előadással jelentkezünk Kolozsváron. Ahogy a fővárosban a 25. Zsidó Kulturális Fesztiváltól, most a 8. Kolozsvári Zsidó Napok szervezőitől kaptuk a fölkérést. Örök hála! Kolozsváron amúgy sem jártam még soha. 🫣 Időközben Biharkeresztesre érkezünk. Megijedek, hogy csak személyi van nálam, az útlevelet otthon hagytam. Ebből csak nem lesz gond, ugye?! Legfeljebb fölajánlom a határőrnek a bourekast. (No, még mit nem!) Gond egy szál se, a személyi elegendő.

Hétágra süt a nap, függöny sehol.

A román oldalon talán még a magyarhoz viszonyítva is lassan haladunk. Pedig aztán! Nagyváradra előkelő tempóban, méltósaggal érkezünk. Az ember azt várja, hogy fogadóbizottság integet majd a peronon, hozzá fúvószenekar, ünnepi beszédek. Egyik sincs, viszont benépesül a vonat. Ugyanitt hirtelen föl-, majd eltűnik az 5G. Van remény! (Az út végére kiderül: tartósan legfeljebb 3G-t biztosítanak, sokhelyütt még azt sem.) A nagy boldogságra megeszem a második bourekast. Lassan délután 2!

Még jó, hogy hoztam magammal könyvet!

Alig vánszorgunk. Csucsán állva maradunk. Innen már csak nincs messze! A menetrend szerint 16:08-kor kell befussunk. Minden lassúság ellenére csupán tíz perc késéssel érkezünk. 🤷🏻‍♂️

4 Comments

  1. katalin hajnóczy

    A sáp és az ő variációiról jut eszembe, hogy alapszó volt lányom és köztem a sápitozás: “ne sápítozz már annyira” szokta volt mondani alkalomadtán, jól felbosszantva…aztán most hogy hiányzik…Azért a Házsongárdi temetőt ne hagyd ki, nagy élmény tényleg…
    Remélem egy jó székely-vacsorára csak lesz alkalom!🙃 Sok sikert a tangó(zás)hoz!

  2. Hajnóczy Katalin

    A sáp és az ő variációiról jut eszembe, hogy alapszó volt lányom és köztem a sápitozás: “ne sápítozz már annyira” szokta volt mondani alkalomadtán, jól felbosszantva…aztán most hogy hiányzik…Azért a Házsongárdi temetőt ne hagyd ki, nagy élmény tényleg…
    Remélem egy jó székely-vacsorára csak lesz alkalom!🙃 Sok sikert a tangó(zás)hoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük