Bősze Ádám

Félix Itáliában – 10. rész

Tiziano

Nem hangverseny és nem is épület vagy műemlék ragadta meg leginkább Felix Mendelssohn Bartholdy (a továbbiakban Félix) képzeletét Velencében, a legnagyobb hatással Tiziano művészete volt rá. Az innen küldött négy leveléből háromban hosszan ír a következő festményekről: Szent Péter vértanúhalála, Krisztus sírbatétele és Mária mennybevétele (Assunta). Különösen az utóbbi foglalkoztatja, és nem azért, mert a három közül ez kötődik legjobban a muzsikához. Persze, megjelenik rajta a zene, de messze nem kap komoly hangsúlyt. Rosemarie Bergmann-Müller meg is adja ennek a magyarázatát: „A festmény maga egy zenemű. Az egyik művészi megnyilatkozás a másikban is átélhető, ahogyan azt Leonardo da Vinci is megfogalmazta: »La musica è la sorella della pittura.«” Volt olyan éleslátó és kifinomult hallású szakember, hogy az Assunta zenei megfelelőjét Giovanni Gabrieli művészetében vélte fölfedezni:

„Ahogyan a velencei festő használja fényes-világos színeit, úgy értettek a velencei komponisták is ahhoz, hogy egymással szembeállított kórusok hangszínével, később csillogó hangszeres tömegek hozzákeverésével a legpompásabb hangzás igazi csodáját hozzák létre. Giovanni Gabrieli többkórusos, hegedűkkel és harsonákkal kísért egyházi darabjai megfelelnek a zenében annak, ami a festészetben Tiziano Assuntája”.

Richard Wagner jó 30 évvel Félix után érkezett Velencébe, és ugyan – elmondása szerint – a képzőművészeti emlékek hidegen hagyták, az Assunta őt is megérintette:

„Minden érzéketlenségem ellenére el kell ismerjem, hogy a dózsepalota nagytermében Tiziano Mária mennybevétele című festménye a legemelkedettebb művészet hatásával volt rám, olyannyira, hogy visszatért belém a már régen érzett őserőm. Elhatároztam, befejezem a Mesterdalnokokat.”

A teljes írást a Jelenkor folyóirat online portálján, ide kattintva olvashatja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük