Bősze Ádám

Félix Itáliában – 12. rész

Ecco Firenze

„A kocsis rámutatott a dombok között egy helyre, ahol kékes köd lebegett, és így szólt: Ecco Firenze. Gyorsan odakaptam a tekintetemet, megláttam a párában a dómot és a széles messzi völgyet, ahol a város terült el. Újra utazónak éreztem magam; és akkor föltűnt maga Firenze is. Láttam néhány fűzfát az út mentén, mire a kocsis azt mondta: buon’ olio. Nem tudtam nem észrevenni, hogy tele van olajbogyóval. […] Falusi házak minden méretben, fölöttük díszes régi falak, egy szinttel magasabban rózsa és aloé, a virágok fölött szőlőfolyondár, utána olajfák lombjai, ciprusok vagy pineák csúcsai. És az ég, mely határozottan elválik ezektől. Csinos, szögletes arcú emberek, az utcák tele élettel, távol a völgyben a kékes színű város.”

Ez a kép nem pusztán írásban maradt meg, Felix Mendelssohn Bartholdy (a továbbiakban Félix) le is festette. A zeneszerző ügyesen rajzolt, számos akvarelljét ismerjük. Közülük az egyik legismertebb épp Firenzéről készült.

A képet abba a füzetbe készítette, amely ma az oxfordi Bodleian Könyvtárban található, eredetileg pedig Anna Fränkeltől kapta ajándékba. A nővérének és húgának, azaz Fannynak és Rebeckának címzett levelében erre is kitért:

„Beckchen, ha akarod, mondd meg Annának, holnap elmegyek a Francesco a montéhoz, vagy hogy is hívják ezt, és magammal viszem a könyvecskéjét; abba jegyzetelek, készítem kis rajzaimat, és oda írom föl a kiadásaimat, stb. Hálásan köszönöm neki a füzetet, szüleinek pedig a leveleket, amelyek nagyon kedvesek.”

Félix 1830 októberének végén érkezett meg Firenzébe. Annak ellenére, hogy Toszkána fővárosa ma kiemelt turistalátványosság, a zeneszerző éppen csak átutazott rajta. Velencei vagy római tartózkodásához képest tényleg pillanatokat töltött itt, a végső célja ugyanis Róma volt.

„Rómában végre szeretnék megpihenni és rendesen dolgozni. Erre van szükségem. Úgy akarom beosztani a napjaimat, hogy maradjon néhány órám magamra, amikor sem romokra, sem festményekre, sem bármilyen múltbéli dologra nem kell gondolnom; ott szorgalmas leszek, estéimet az ismerőseim társaságában töltöm majd, hiszen ez az, amit igazán élvezek.”

A teljes írást a Jelenkor folyóirat online portálján, ide kattintva olvashatja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük