Bősze Ádám

Félix Itáliában – 14. rész

Egy szerencsés találkozás

Babette Salomon. Így hívták Felix Mendelssohn Bartholdy (a továbbiakban Félix) anyai nagyanyját, aki 1823 karácsonyán Johann Sebastian Bach Máté-passiójának kéziratos másolatát ajándékozta zeneszerző unokájának. Hat évvel később Félix történelmi jelentőségű koncerten adta elő újra a kereszténység egyik legfontosabb zenedarabját, mely hangverseny ráirányította a figyelmet az „öreg” Bach műveire. Ez egy viszonylag ismert, a szakirodalomban gyakran tárgyalt esemény. Arra viszont kevesen koncentrálnak, hogy Babette nagymama meglepetése ahhoz is hozzájárult, hogy Félix elkezdjen gyűjteni: leveleket, kéziratos kottákat vagy akár csak autogramokat. Később csinos kis kollekciókat állított össze. Feleségének, Cécile Jeanrenaud-nak például olyan hírességek kézirataiból válogatott, mint Goethe, Schiller, Haydn, Mozart vagy Beethoven. És volt sajátja is, amelyen 1821 és 1847 között dolgozott. Mai szemmel nézve nem mindig járt el kíméletesen, hiszen volt, hogy a levelekből egyszerűen kivágta az aláírásokat, és azokat helyezte be az albumokba. Gyűjtési szenvedélye zenei szempontból különösen érdekes, hiszen nem csupán azért vadászott autográf kottákra, hogy a kézirattárát gyarapítsa, hanem azért is, hogy azokból egy-egy zeneművet elő is adjon. Ehhez a szenvedélyéhez Rómában kiváló barátot talált: Fortunato Santinit, akinek egyedülállóan gazdag kottagyűjteménye volt.

Az 1778-as születésű olasz bibliofilt 23 éves korában szentelték pappá, de jóval ezelőtt kezdett érdeklődni az itáliai zene kézírásos emlékei iránt. Több mint ötven éven keresztül építette a kollekcióját, amelyben mind egyházi, mind világi darabok helyet kaptak. Félixet lenyűgözte Santini gyűjteménye és kedvessége:

„Az abbé már régóta türelmetlenül várt, ugyanis szüksége volt a segítségemre néhány német művel kapcsolatban, és abban reménykedett, hogy elhozom neki Bach passiójának a partitúráját.”

A teljes írást a Jelenkor folyóirat online portálján, ide kattintva olvashatja.