„Egészen bámulatos!”
Felix Mendelssohn Bartholdy (a továbbiakban Félix) itáliai utazásának első állomása Weimar. Ha csak teheti, Johann Wolfgang von Goethe házában van, oda jár enni, beszélgetni és muzsikálni. Hogy komponál-e, nem tudom, legutolsó művét, a d-moll szimfóniát elutazása előtt nem sokkal fejezte be, erről nővére, Fanny is írt a naplójában:
„Az utóbbi időben Félix nagyon sokat foglalkozott a szimfóniájával, melyet aztán tegnap korán be is fejezett. Hatalmas alkotás. Tegnap háromszor is eljátszotta.”
Félix a kottát magával vitte az útra, hiszen volt még munka vele. Például címet kellett neki találni:
„Fanny, neked legközelebb küldök egy kópiát a szimfóniámról, lemásoltatom itt, utána Lipcsébe küldöm, ahol talán elő is adják. […] Szavaztasd meg a címjavaslatokat, amelyekből választanom kell: Reformáció szimfónia, Hitvallás szimfónia, Szimfónia egy egyházi ünnepre, Gyerekszimfónia, vagy amit akarsz. Írj majd, és az ostoba javaslatok helyett legyen valami okos; persze azokról az ostobákról is szeretnék tudni, amelyek alkalmasint az eszetekbe jutnak.”
Goethe házában a hangulat nem volt éppen visszafogott vagy túlságosan áhítatos. Erről Félix már idézett, 1830. május 25-én keltezett leveléből kapunk felvilágosítást:
„Tegnap este Goethénél voltam, egész este egyedül én játszottam: Webertől a Koncertdarab, a Felhívás [keringőre] és a C-dúr polonéz, három walesi darab, a Skót szonáta. 10-re véget is ért az egész, de az utána következő bolondságnak nem tudtam ellenállni: éjfélig táncoltunk, énekeltünk stb. Teljesen pogány életet élek. Az öreg 9-kor mindig fölmegy a szobájába, ahogy eltűnik, a padokon táncolunk, és éjfél előtt még soha nem hagytuk abba.”
A teljes írást a Jelenkor folyóirat online portálján, ide kattintva olvashatja.
