Bősze Ádám

Félix Itáliában – 7. rész

„…úgy élek, mint egy bécsi: semmit sem csinálok.”

„Linzben kivártam, hogy hajóval utazhassak Bécsbe. A rohanó ár, a történetek a Duna örvényeiről és a környező hegyekről nagyon vonzottak. […] A postahajó nem jött, ezért kibéreltem egy egészen új kistestű hajót, amelynek volt teteje, a dolgaimat pedig postával Bécsbe küldettem arra az esetre, ha fölborulnánk. Az öreg hajós (Johann Leindlének hívják) azt ígérte, hogy másfél nap alatt leérünk, úgyhogy délben nekiiramodtunk. Eleinte égető forróság volt, de ahogy a nap hanyatlani kezdett, úgy nőttek az árnyékok. Estére értünk a Dunakanyarhoz, ahol a víz rettenetesen zúgott és örvénylett. Amikor azonban túljutottunk a keskeny szakaszon, a sötét hegyek között a Duna már csöndben folyt tovább. Sötét este lett, mindkét partról tornyok csúcsai, a zöldből kolostorok ablakai néztek felénk. [A harangszóra] hamar elaludtam. A csónak alján feküdtem, az áramlat egészen a fülem mellett bugyogott halkan. Édes volt így az álom.”

Felix Mendelssohn Bartholdy (a továbbiakban Félix) 1830 augusztusában tehát hajóval érkezett Bécsbe. A város is mintha szendergett volna. Zenei értelemben mindenképpen. Beethoven három, Schubert két évvel ezelőtt halt meg, akik maradtak, a nyomukba sem értek. Félix sem tudta hova tenni a dolgot: „a nyári Bécs annyit ér, mint egy úszóiskola télen” – írta.[3] Ráadásul éppen augusztusban hajózott be, abban a hónapban, amikor a tehetősebbek, azaz a kulturális életet mozgásban tartók vidékre menekültek a hőség elől. Nem is tervezett hosszan itt maradni, édesapjának legfeljebb tíznapos bécsi tartózkodás tervéről írt, amiből végül másfél hónap lett. A hosszú idő ellenére sem tetszett neki itt. „Egyébként négy hölgy is jelentkezett, hogy órákat vegyenek tőlem, ha esetleg visszatérnék; de nem hiszem, hogy erre hamarosan sor kerül. […] Annyira kényelmesen és hétköznapi módon muzsikálnak itt, mintha a zene valami régi mesterség lenne, és ha véget ér aznapra a művészettel való kínlódásuk, este elmennek a kocsmába, feleségeiket otthon hagyják, dohányoznak, badarságokról beszélgetnek, és ami az egészben a legrosszabb, unatkoznak közben.”

A teljes írást a Jelenkor folyóirat online portálján, ide kattintva olvashatja.