Bartók Rádiós időszakot idéz a reggel. Ha nem is fél ötkor, de háromnegyed hatkor szól az ébresztő. Ez persze a fél kettes elalvás tekintetében csíp csupán, hány ezren kelnek ennél korábban! A Haydneum transzferjárata visz Fertőszentmiklósra. Mit tagadjam, a szervezés kedves és elegáns. És nem csak a figyelmesség szempontjából.
A peronon ülve már érezni, vége a nyárnak, nem fázom, sőt, ha fölidézem a közelmúlt kánikuláját, a tizenöt fokkal kifejezetten boldog vagyok. A Scarbantia IC-vel utazom vissza Budapestre. Úgy számolom, a 401-es kocsi most a szerelvény elején lesz. A kocsik sorrendjét egyébként jó lenne jelezni a jegyen, vagy az állomás kijelzőjén, mert a hangosbemondó hangját gyakran elnyomja a másik vágányon átszáguldó tehervonat, vagy egy kapatosan nótázó utastárs. (Szegény vasutas panaszai.)
Tegnap este tartották a Mária Terézia eszterházai látogatásának 250. évfordulója alkalmából rendezett I. Haydneum Eszterháza Fesztivál nyitókoncertjét, amelyen Joseph Haydn “Aki hűtlen pórul jár” című operáját adták elő, utána pedig kifestették az Esterházy kastélyt. Fénnyel.
A fogadáson kényelmetlen helyzetbe kerülök. Odalép hozzám valaki, gratulál a könyvhöz, és szabadkozik, sajnos elolvasni még nem volt ideje. “De már ott van az éjjeliszekrényen” – nyugtat meg. Nos, a “Nagy zenészek, nagy szerelmek” még csak előrendelhető. Kínosan érzem magam.
A Scarbantia IC remekül szalad. A fülkés elrendezést ma sem szerettem meg: a szomszédom, egy hatéves forma lány nyaggatja megállás nélkül az anyját. “Telefonozni” szeretne. Anyuka nem enged. Már-már odaadom az enyémet. Időközben megérkezünk Kelenföldre. A késés: öt perc.
Egy hasonló IC vonattal utaztam augusztus 23-án Tata városig. Idő hiány miatt, nem váltottam helyjegyet. Hely volt bőven, jött a kalauz, – mutatom a nyugdíjas személyigazolványomat, és kértem a jegyet. Büntetés : 500 Ft + a helyjegy = 1.490 Ft. Kérdezem, mikor érünk Tatára, válasz 12.o6 -kor, ez szerepelt a jegyen is. 2 perccel korábban kicuccolok a peronra, megáll a vonat, és leszállok. Megérkeztem TATABÁNYÁRA !
27-én jöttem vissza, ugyan igy jártam, megbüntetett a kalauz, a poén csak annyi, hogy a Tata állomáson vasárnap nincs pénztár.
Uhh de kínos! Vajon elárultad neki, hogy csak szeptember végén jelenik meg? Én biztos egy udvarias félmosollyal biztattam volna, hogy ha már ott van az éjjeliszekrényen kezdje el olvasni mert rendkívül érdekes és hasznos könyv. 🙂
Ezúttal a csúcspont a “De már ott van az éjjeliszekrényemen”… vajh mit mondtál eme lelkes rajongódnak??? Feltételezem, hogy ilyen mindenáron “bevágódni” akaróval találkozol néha (vagy sokszor?)…