Nem találtam sehol magyar nyelvű cselekményt Vivaldi “Il Giustino” című operájához, ezért gyártottam (értsd: fordítottam) egyet olasz és német alapanyagból. (A németre azért volt szükség, mert olaszul gyengén tudok.) Btw ez az opera különösen fontos Vivaldi életművében, ugyanis ez a legjobb római alkotása és tele van híres, egyéb helyekről ismert darabok részleteivel. Ilyen a “Négy évszakból” ismert “Tavasz” concerto első szakasza, mely még a népszerű sorozat megjelenése előtt elhangzott ebben az operában, de ezen kívül a mester legalább húsz jól sikerült áriát “markolt fel” addigi operáiból, és – egy ügyes librettista segítségével – helyezte el azokat a mű különböző részein.
Mivel Rómában játszották először (a bemutató 1724 januárjában vagy februárjában a Teatro Capranicában volt), csak férfiszereplő léphetett színpadra. A mű előadási ideje 4 és fél óra, itt elérhető, vagy december 29-én este a Bartók Rádióban meghallgatható.
A cselekmény:
1. felvonás, 1. kép: a bizánci császár palotájának trónterme, minden esküvői díszben. A nép és az udvar színe előtt Arianna császárnő feleségül megy Anastasióhoz, majd császárrá koronázza őt. Vitaliano körülveszi a várost, és küldöttén, Polidartén keresztül tudatja békefeltételét: Arianna hajoljon meg hatalma előtt. Anastasio haragosan elutasítja, és harcra készül, Arianna pedig elhatározza, hogy férjét titokban a harcmezőre kíséri. 2. kép: a városon kívül egy gyümölcsöskertben. Giustino, miközben kerti munkát végez, harci dicsőségről ábrándozik. Megpihen, majd elalszik. Álmában megjelenik Fortuna, aki arra biztatja, induljon szerencsét próbálni. Giustino felébred, és elhatározza, hogy háborúban szerez nevet magának. Ekkor érkezik lélekszakadva Leocasta, akit egy medve üldöz. Giustino leteríti az állatot. Leocasta megbabonázva nézi az ifjú hőst, és meghívja őt a császári palotába. 3. kép: a fiatal hercegnő, “Flavia”, aki valójában Andronico álruhában, Leocastát kíséri. A lány nem ismeri fel, annak ellenére sem, hogy tudja, Andronico szerelmes belé. Ekkor érkezik meg a csatatérről Anastasio, aki közli az egybegyűltekkel, hogy Ariannát elfogta az ellenség. Leocasta ekkor az ifjú császár figyelmébe ajánlja Giustinót, aki örömmel kíséri harcba uralkodóját. 4. kép: csatatér. Vitaliano összehívja seregét, Bizánc ostromára készülnek. Előtte Arianna szerelméért esdekel, aki büszkén visszautasítja. Vitaliano ezután az asszonyt a kegyetlen Polidarte gondjára bízza.
2. felvonás, 1. kép: erdő a tengerparton. Anastasio és Giustino hajótörést szenvedtek, és a parton keresnek menedéket a közelgő vihar elől. A sziget egyik sziklájához kötözte Polidarte Ariannát, akit éppen egy tengeri szörny készül megtámadni. Amikor közeledne a császárnőhöz, Giustino a szörny elé ugrik, és megöli. Arianna, Anastasio és Giustino Amantio hajójával tovább indul. Rossz érzésektől gyötörve Vitaliano Polidarte vezetésével a szigetre érkezik, hogy kiszabadítsa Ariannát. 2. kép: Leocasta és “Flavia” Giustinóról beszélgetnek. Amikor Leocasta a Flaviának öltözött Andronico előtt dicséri Giustinót, a férfi megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy az újdonsült hős csupán egy paraszt. 3. kép: a csata további részében Giustino foglyul ejti Vitalianót. A rosszindulatú Amantio gyanút ébreszt a császárban, hogy Giustino titokban Ariannába szerelmes, és a császárnőt el akarja csábítani. Terve beválik, Anastasio féltékeny lesz. Arianna eközben Vitaliano szemére veti, hogy szerelemre akarta őt kényszeríteni. Vitaliano a megbánás legkisebb jele nélkül vonul börtönbe. Arianna ekkor férjéhez fordul, és kéri, hogy hőstetteiért Giustinót tüntesse ki. Amantio sem rest, figyelmezteti a császárt, hogy ez a biztos jel arra, hogy Arianna és Giustino viszonyt folytat egymással. 4. kép: Andronico egészen az erdő széléig csalja Leocastát, hogy ott megerőszakolja. Hirtelen azonban feltűnik Giustino, és megkötözi a férfit. Leocastával megvallják egymásnak szerelmüket, majd Giustino a börtönbe veti Andronicót.
3. felvonás, 1. kép: Vitaliano és Andronico kiszabadul a börtönből, az előbbi bosszút esküszik. 2. kép: a császári palotában Giustino ajándékot kap hőstetteiért: Arianna Anastasiótól ajándékba kapott gyémánt karkötőjét nyújtja neki. Látja ezt Amantio, aki rohan a hírrel a császárhoz. A császár bosszút esküszik, Giustinót halálra ítéli. A hős könnyek között búcsúzik szerelmétől, Leocastától, aki megígéri, mindent megtesz, hogy kiszabadítsa. Amantio eközben felkelést szít a nép körében, hogy elűzzék Anastasiót, és őt válasszák meg császárnak. 3. kép: a hegyekben. Giustino, akit időközben kiszabadított Leocasta, eltéved menekülés közben, majd elalszik. Vitaliano és Andronico találnak rá, és halállal fenyegetik. Ekkor egy sírból Vitaliano elhunyt apjának mennydörgésszerű hangja hallatszik: Giustino Vitaliano és Andronico testvére, hirdeti, és elmondja, mindketten Giustinónak köszönhetik életüket. A három testvér örömmel öleli át egymást, és elhatározzák, megszabadítják a császárt Amantiótól. 4. kép: Amantio, aki sikerrel hajtotta végre tervezett puccsát, császári ruhában áll a trónteremben, Arianna és Anastasio láncra verve várják sorsukat. Trombiták és üstdobok hangja hallatszik: Giustino, Vitaliano és Andronico érkezik, lefegyverzik Amantiót, Ariannát és Andronicót pedig kiszabadítják. A császár Giustinót társuralkodóvá nevezi ki, Arianna és Anastasio egymás karjába borulnak. 5. kép: Fama istennő temploma. Mindenki Giustinót ünnepli, kinevezése és Leocastával kötött házassága alkalmából.
Kedves Ádám,
köszönöm az ismertetést, éppen hallgatom és nem találtam sehol sem a mű tartalmát. Lebilincselő a történet, csak sajnos mindig vissza kellett olvasnom, hogy ki kicsoda.
Üdvözlettel
Neumann Ágnes