55 perc. Ennyi idő alatt értem Eszterházáról Kismartonba. Kényelmes tempóban, mindenfajta torlódást elkerülve, Sopronon keresztül. Azt hiszem, igaza van annak az osztrák barátomnak, aki szerint Ausztria sokkal hűvösebb (és itt most nem a hegyes vidékre gondolok), mint Magyarország. Ugyan a napon itt sem lehet most kibírni, de viselhetőbb az ítéletidő, mint Budapesten. A kismartoni kastélynál sokkal impozánsabb az eszterházai (ez sem újdonság), nem beszélve arról, hogy rálátni sem igazán lehet. Bárhogyan távolodom ugyanis az épülettől, hogy a legteljesebb képet készítsem, folyton elém “áll” két épület (ez így volt a 18. században is?), és illúzióromboló az egyiken “díszelgő” Pizza Boy felirat. Haydn a pizza boy.
Szeptember 3-án kezdődik itt a 27. Nemzetközi Haydn-napok (27. Internationale Haydntage) koncertsorozat, amelyen a legtöbb hangversenyt az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar adja Fischer Ádám vezényletével. “Schubert & Haydn” ez a szerény cím díszíti a műsorfüzet címlapját. Fischerék játsszák a nyitókoncertet Schubert 1. és 2., valamint Haydn “Oxford” szimfóniájával a műsoron. Szívesen meghallgatnám a “Szép molnárlány” dalciklust Michael Schade előadásában (nem érek rá sajnos, oder nomen est omen?), az Akademie für alte Musik Berlin táncos koncertjét szeptember 6-án, a Frühstück Triót (szeptember 8., reggeli után), a Felvilágosodás Kora Zenekarának hangversenyét, amelynek szólistája és karmestere ezen az esten Thomas Zehetmair (szeptember 8. vacsora után), illetve még Viviane Sofronitsky Hammerklavier-estje is izgalmas lehet. A záróhangversenyt ismét Fischer Ádám vezényli; ezen a koncerten Fischer pályájának három helyszíne “egyesül” egy mű erejéig: az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar, kiegészülve a Bécsi Kamarakórussal előadja Haydn “Dánok kórusa” című ritkán hallható darabját is. Ez a legtöbb, amit most Kismartonból ajánlani tudok.
Annak ellenére, hogy lehetőség lenne az osztrák autópályán hazamenni (nem tudom, hányan vándorolnak ki éppen Ausztriából), megyek inkább a soproni úton. Szebb és olcsóbb is.
