Szabó Ádám írt egy sete-suta cikket a régiségkereskedelmről. Azt sugallja, a műtárgyaknak kizárólag közgyűjteményben lenne helye. Legalábbis erre enged következtetni a szabad kereskedelemmel és a magángyűjtményekkel kapcsolatban megfogalmazott néhány mondata:
- “Ezért nem kellene antik műtárgyakkal kereskedni” (ez a cím)
- “felbecsülhetetlen régiségek tűnnek el privát gyűjteményekben”
- “ezek a tárgyak így könnyen elveszhetnek egy privát gyűjteményben, ahol sértetlenségük és eredetiségük [sic!] már egyáltalán nem biztosított”
- “A privát tulajdonú régiségeket nem védi a nemzetközi jog [?],”
- “nincsenek tulajdonjogi kötelezettségek sem a tulajdonos felé. [?]”
- “A fejtámasz pedig a kikiáltási árat bőven meghaladva tűnt el egy privát licitáló gyűjteményében.”
- “Remélhetőleg a jövőben egyre kevesebb ilyen szürke eladás történik – és a változás még azelőtt bekövetkezik, hogy még több antik kincs tűnik el privát gyűjteményekben.” (summázat)
Talán felesleges kiemelni, hogy a közgyűjtemények jelentős részét magángyűjtemények alapozták meg.
