Bősze Ádám

In memoriam Kiss Ferenc

„Petit François, ez lesz a neve!” – mondta boldogan, miközben a Callas Caféban kávéztunk. Az utca másik oldalán álló épület hatalmas földszinti helyiségében nagyban fúrtak, építettek, bontottak, ő pedig gyermeki eufóriában magyarázta, hogy ez az egész birodalom az övé lesz, és hogy hol rendezi ott be a kávézót, a szuvenírboltot és a galériát. Korábban hatalmas üzletet működtetett a Károly körúti Alexandra Könyvesboltban, a Károlyi Palotában, ott Palota Könyveskert néven. Nyilván sok helyen megjelent még, csak azokra vagy nem emlékszem, vagy nem is tudtam róluk. Hozzá nem illett a kis bolt (nomen non est omen), egész életében a nagyszínpadra vágyott. Ma már szégyellem magam, hogy hitegettem, a füredi galériáját majd vele együtt nézem meg. Őszintén megmondom, nem hittem abban, hogy a Balaton északi partján, ami ugyan kedves és vonzó, de szellemi életét tekintve inkább szegény, mint gazdag, hogy itt egy plakátgalériát gazdaságosan lehet majd működtetni. Lelkesedése persze most is határtalannak tűnt. És ezt becsültem benne. Hogy olyan sok kudarc után (a Petit François-ból sem lett semmi) képes volt álmodozni új gyűjteményekről, új irányokról, zenéről, tévéműsorokról, tehetséggondozásról.

Kitérő: ez a felvétel bő egy hónappal a halála előtt készült:

Megosztó személyiség volt. Az antikvárius szakmában sok ellenséggel. Sok olyannal, aki joggal haragudott rá. Gondolom. (Velem mindig korrekten elszámolt, néha gálánsan fizetett, néha a szokottnál nagyobb kedvezményt kért, de – kettőn áll a vásár – mindig megegyeztünk.) Különös ügyeiről gyakran beszéltek, volt, hogy sajtóhadjárat indult ellene, hogy beperelték-e, nem tudom, legendák keringtek József Attila-gyűjteményéről, az avantgárd kiadványokról, a Vizsolyi Bibliáról és a festményeiről, néha a magánéletéről pletykáltak, de az is előfordult, hogy vezető politikusok asztaltársaságában látták és erről sugdostak a háta mögött. Azt azonban senki nem vitatta, kiválóan értett a műtárgyakhoz, elsősorban a könyvekhez és a kéziratokhoz. Csalhatatlan volt az értékbecslésben, azonnal tudta, zsigereiben érezte, hogy egy dokumentumnak hol a helye. Akár az árlistáján, akár a saját, vagy más kollekciójában. Erre a képességre tanulással nem lehet szert tenni, erre születni kell. Művész volt, allűrökkel, szeretetéhséggel, bámulatos tehetséggel. Szerintem a betegségtől is azt várta, behódol majd neki. Tévedett. Hiányozni fogsz, Kiss Feri!

1 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük