Bősze Ádám

Kaposvár-Tokaj

Kispiros

A négynapos kamarazenei fesztivál épp elég elfoglaltságot ad ahhoz, hogy elfelejtsem a másfél ezer kilométeres vonatozást. Még kísértésbe is hoz, hiszen az elmúlt időszakban hárman is fölajánlják, elvisznek kocsival, és akkor “nincs szükség erre a bohóckodásra.” Így ők. Ennek a kísértésnek könnyen ellenállok. Kaposvárról indulok, Fonyódon, majd Budapesten átszállok, nem sokkal délután 4 előtt megérkezem Tokajba. Ez a terv. 🚂

A mába torkolló záróbuli mellékhatásaival a fejemben szállok föl a 7:15-kor Fonyódra induló kispirosra, hogy megkezdjem a kirándulás leghosszabb szakaszát. Ötperces késéssel indulunk. Be kell várni egy másik vonatot. 🤷🏻‍♂️

Várdai István volt-e itt valaha?

Mindig irigyeltem azokat, akik a nevük kapcsán is tartoznak valahová. Devecseri Gábor Devecserre, Bodrogi Gyula a Bodrog közelébe, vagy éppen Várdai István csellóművész Várdára. Nekem legfeljebb Bőszénfa jutott.

A jobb vállamon egy faág. Lemaradt a fotóról, pedig az lett volna a lényeg.

Az ötperces késésből kettőt ledolgozunk, a csatlakozást könnyedén elérem. Noch dazu a Tópart IC (Nagykanizsa-Budapest Déli) is késik kicsit. Első osztályra váltottam jegyet, kényelmes ülések, csönd. Aludhatnék is.

Sehol senki

Alszom. Fehérvárnál ébredek föl. Szerencsére a táskákat most nem lopta el senki. (Nem a szemem alól. 😉)

A Tokajra tartó IC a Nyugatiból indul, tehát valahogy át kell jussak Budapesten. Jobban szeretem a 4-es metrót, ezért nem megyek el a Déliig, már Kelenföldön elhagyom a “hálókocsit”.

A Tópart IC csupán kétperces késéssel érkezett Kelenföldre

(Nagyon unalmasnak tűnik így az utazás. Sehol egy vaskos késés, a légkondi mindenhol működik, senki nem hőbörög, a jegyvizsgálók kedvesek. Miről fogok így írni?)

A Nyugati a Tokaj IC ablakából

A 4-es és a 3-as metróval gond nélkül elérem a Tokaj IC-t, amellyel a jövőben egyébként is komoly terveim vannak. Ez a járat ugyanis a Nyugatiból indul, és a Keletibe érkezik. Közben megáll többek között Szolnokon, Debrecenben, Nyíregyházán, Tokajban és Miskolcon. Van büfékocsi is. Ideális a munkára. Emlékszem, volt úgy, hogy levonatoztam Pécsre, ott megebédeltem, majd visszajöttem Budapestre. Közben olvastam, írtam, készültem. Térerő alig, így lelkiismeretfurdalás nélkül élvezhettem az elszigeteltséget. A következő könyvet a tokaji vonaton írom majd. Veszek egy Budapest Nyugati-Budapest Keleti jegyet, és dolgozom jó hat órán keresztül. Mikor éppen megnézném, mennyibe kerülne egy ilyen út, a rendszer nem engedelmeskedik, egyszerűen nem tünteti föl ezt a lehetőséget. (Mondtam már, hogy szeptember 27-én jelenik meg az első könyv?)

Kérnék egy jegyet a Nyugatiból a Keletibe Debrecen érintésével!

Nekiállok olvasni. Ma nem puszta szórakozásból. Veszettül készülök ugyanis a “Tangómánia” előadásra. Az “Umcacca” című produkció sikerén fölbuzdulva a budapesti Rumbach Zsinagóga vezetői rukkoltak elő ezzel a témával, és hívtak meg a 25. Zsidó Kulturális Fesztiválra. Nem mondom, hogy tangóbajnok vagyok, de nem is én táncolok majd. Ettől függetlenül beleásom magam a témába.

Na, jó, ha egy csatlakozást kellene elérnem, biztosan idegeskednék: az IC Debrecenig negyedórás késést “szed össze”. Ráadásul néhány német focidrukker a toalettet, hogy is mondjam, higiéniai szempontból leminősítette. 16:01-kor érkezem meg Tokajba. Ettől az úttól tartottam a legjobban, ez ment a legjobban.

Ma este Sárospatakon alszom, reggel onnan indulok Mosonmagyaróvárra. 2 átszállás, némi budapesti tömegközlekedés. Írok arról is. 👋

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük