Másfél ezres túra, első út. Helyszín: Kelenföld. Indulás 15:07-kor a Göcsej IC-vel. Legalábbis ez az ígéret.
Szép az idő, süt nap, szél fúj, de nem nagyon, a Balatonnál se lehet kellemesebb. A peronidillnek azonban hamar vége, megszólal az utastájékoztató. Őszintén remélem, hogy az angol nyelvű utastájékoztatás fölolvasására a MÁV hamarosan talál egy angol anyanyelvű bemondót. Rachel Appleby-t például. Ha már a BKK-nak és a budapesti közönségnek bejött.
Alig ocsúdok föl, amikor a szemben lévő vágányról a szerelvény kihúz, úgyhogy hirtelen ez a tábla kerül elém. Egyértelmű: a MÁV figyelmeztetései immár eszkatologikus kontextusban is értelmezhetők. Ha pedig tényleg a végidők közeledtétől való félelem inspirálta az írót, legközelebb érdemes lenne bátrabban fogalmaznia. Ilyenekre gondolok: “Ha eldobod az almacsutkát, a pokolban fogsz elrohadni!”, vagy “A kénköves ménkü sújt le rád, ha morzsázni mersz!” Hatásosabb, és jobban gurul, nem?
Háromperces késéssel indulunk. Ez végül is hibahatáron belül van. A kocsiban félház. IC másodosztály, ami nem sokban különbözik az elsőtől, de olyan itt most nem közlekedik. Büfé nincs, 22-23 fokos a levegő. A kalauz is itt hűsöl, elmondása szerint a többi kocsiban “haccáz fok van”.
🚗 Nézem a 8-as úton egymást előző autókat, majd alszom egy rövidet. Veszprémben ébredek. A csomagomat nem vitte el senki, ahogy a késésünket sem. Sőt! Ajkára 17:00 helyett 17:12-kor érkezünk.
Irány az esküvő, éljen az ifjú pár! 👫🏻
