Száz éve, 1916. április 22-én született Yehudi Menuhin, minden idők egyik legnagyobb hegedűművésze.
Szülei New Yorkba vándorolt orosz zsidók, gyermekük már Amerikában született. Menuhin négyévesen kezdett hegedülni, szigorú családja azt is előírta, hogy mit olvashat, kikkel barátkozhat. Kora ifjúságától napi nyolc órát gyakorolt, nem csoda, hogy a hangversenyeket szórakozásnak nevezte. Hétéves korában már a San Franciscó-i Filharmonikusokkal lépett fel, s alig múlt tízéves, amikor koncertje előtt rendőrkordonnal kellett visszatartani a rajongókat. Két évvel később Stradivarit kapott ajándékba, első lemezeit ezzel vette fel. 1935-ben világkörüli turnéján 63 városban 110 koncerten lépett fel, játékát hallva Albert Einstein így kiáltott fel: “Most már tudom, hogy van isten a mennyben!”
Húszévesen visszavonult, hogy technikáját fejlessze, megtanulja mindazt, amit – állítása szerint – addig ösztönösen játszott. A második világháború alatt félezer jótékonysági koncertet adott, játszott a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is. 1947-ben a háború után első zsidó zenészként lépett fel Németországban, a zenekart a náci kollaboráns vádjába keveredett Wilhelm Furtwängler vezényelte.
Az ötvenes évek végétől vezényelt is, 1959-ben a Londontól délre fekvő Stoke d’Abernonban telepedett le, ahol az általa felépített zeneiskolában a világ minden részéből származó tehetséges gyermekeket tanított. 1957-ben a svájci Gstaadban, két évvel később az angliai Bath fürdővárosban alapított fesztivált, s művészeti vezetője volt a windsori fesztiválnak is.
Azt vallotta, hogy a zene univerzális nyelv, maga a hit és a szeretet, amelynek segítségével az emberek jobban megérthetik egymást. Egész életében a muzsikát népszerűsítette, 1975-ben az ő kezdeményezésére nyilvánították a zene ünnepévé október elsejét. Zenei korlátokat nem ismert, fellépett Ravi Shankar szitárművésszel, Stéphane Grappelli dzsesszhegedűssel és a Beatles együttessel is. 1972-ben a Halászbástya Étteremben Boross Lajossal Brahms V. magyar táncát játszották közösen. Ő maga Bach d-moll szólópartitájának utolsó tételét nevezte a valaha létrehozott legtökéletesebb zenei építménynek.
1979-ben nemzetközi vonósnégyes versenyt alapított, amelyet a londoni Wigmore Hallban háromévente tartanak meg. Másfél évtizeddel később Brüsszelben útjára indította a MUS-E (Musique – Europe) multikulturális mintaprogramot, amelynek célja az elfogadásra, kreativitásra nevelés a művészetek által. Az ember zenéje címmel könyve és tévésorozata született. Növendéke volt a ma már szintén világhírű Nigel Kennedy brit és Vadim Repin orosz hegedűvirtuóz. 1991-ben Brüsszelben nevét viselő alapítványt hozott létre, amely a kulturális sokszínűséget kívánja elősegíteni.
Magyarországon 1930-ban lépett fel először, és a második háború után első külföldi művészként adott koncertet hazánkban. Bartók Bélát a század legnagyobb zeneszerzőjének tartotta, kiváló előadója és terjesztője volt műveinek. Ő volt az első nem magyar hegedűs, aki Bartók-műveket adott elő, és 1944-ben New Yorkban ő mutatta be a Szonáta szólóhegedűre című darabot, amelyet a komponista neki írt. Kodály Zoltántól is kért hegedűversenyt, de a teljes műnek csak töredéke készült el. Több magyar karmesterrel dolgozott együtt, Doráti Antallal negyven alkalommal játszották Bartók 2. Hegedűversenyét, a művet többször lemezre is rögzítették.
1969-ben az UNESCO nemzetközi zenei tanácsa, 1972-ben a londoni Trinity College of Music elnöke lett. Művészetét számos magas kitüntetéssel ismerték el, 1960-ban Nehru békedíjat, 1972-ben a Német Könyvkereskedelem Békedíját, 1980-ban a George Washington-díjat, 1986-ban a Kennedy Center díját, 1991-ben művészeti Wolf-díjat vehetett át, a következő évben az UNESCO tiszteletbeli jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. 1985-ben brit állampolgár lett, 1993-ban II. Erzsébet uralkodó bárói címet adományozott neki, ezért kijárt neki a Lord megszólítás. Megkapta a francia Becsületrendet és a spanyol Asztúria hercege díjat, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. Világszerte több mint harminc egyetem fogadta díszdoktorává.
Menuhin 1999 tavaszán a Varsói Filharmonikusokat dirigálta Berlinben, amikor szívrohamot kapott, és március 12-én meghalt. Stoke d’Abernonban, nemzetközi iskolája területén, az általa ültetett fa alatt temették el. Néhány éve magyarul is megjelent Befejezetlen utazás – Életem emlékei című memoárkötete. A hegedűművész nevét viselő nemzetközi versenyt kétévente rendezik meg, a brüsszeli Európai Parlament épületében koncertterem, a budapesti Gellért Szállodában lakosztály viseli nevét. (Forrás: MTI)
