Mikor tapsoljunk?

Július 29-én Bartók Rádió “Muzsikáló Reggel & Délelőtt” című műsorában a “Mikor szabad tapsolni egy hangversenyen?” kérdésről beszélgettünk. Íme néhány vélemény:

• Az emberek nem csak tudatlanságból tapsolnak. Ha a művészeknek túl sok a taps, elmehetnek zenélni szalonokba is.
• A tételek közötti tapsolás nem feltétlenül észak vagy dél kérdése. Mostanában fut egy sorozat a Bartók Rádión, Dallasból közvetítenek koncerteket. Úgy veszem észre, hogy az amerikaiak is bele-bele tapsolnak a művekbe.
• [Ez] a bedobott téma olyan, mint a hírlapi kacsa a nyári uborka szezonban.
• Az ösztönös megindultságnak nem mond ellen a helyi szokás.
• Merénylet a tételek közötti tapsolás, mert szétveri a mű teljességét és így annak lényegét. És szétveri a hallgatótársakban zajló befogadás-alkotás folyamatot, katarzis-“magzat” gyilkosság!
• Úgy gondolom mégis csak egyszerűbb lenne tudomásul venni: ha a karmester a zenekar felé fordul, tart az előadás és akkor nem illik tapsolni, ha pedig a karmester a közönség felé fordul, velük kommunikál és akkor jöhet a taps, vagy más vélemény nyilvánítás.
• Több művészünk pl. Schiff András is leírta a koncertlátogatás “etikáját”. Ki lehetne ezt osztani a közönségnek.
• A sok taps operában sokkal zavaróbb. Főleg ha nincs aranyban a színvonallal.
• Kedves Ádám! Mindig lesznek lelkes és / vagy sznob hallgatók. Szórakozni megy a hallgató, élvezni a szépséget. A pillanatot a művész teremti, ne fanyalogjunk és leginkább ő ne háborodjon fel más örömén, tapsán, lelkesedésén!
• Az előadót biztosan zavarja, ha elmélyült állapotában, két tétel között “jól megünneplik”. Magam többször vagyok úgy, hogy a mű végén azonnal felcsendülő taps is zavar, mert még lelkileg benne vagyok a zenében. Szeretem, ha a művész vár néhány másodpercet, mielőtt jelezné a végét. Kell a csend ott.
• Hahó. A taps is kimehetne már a divatból. Találjunk ki valami mást!
• Ne a tapsról beszélgessen, Uram! Inkább arról, hány embernek nincsen pénze egyátalán eljutni koncertre.
• Kedwes demagogok! 2 doboz cigi araban wolt a jegyem 1 Kocsis kncertre!! Mindenkinek wan penze ARRA, amit szeret.
• A King’s Singersre visszaterve, elszánt rajongojukkent igyekszem minden magyarorszagi koncertjukre elmenni, és így már kétszer is részem volt abban, hogy a közönség beletapsolt Kodály Esti dalának utolsó akkordjaba. Borzasztó kellemetlen volt! Azt gondoltam, egy jó ideig nem veszik elő ezt a darabot.
  A legutóbbi koncertjukon azonban a Mupaban ‎mégis elenekeltek, és láss csodát! Végre sikerült vegigenekelniuk. Nem tudom, talán több volt a külföldi a hallgatóság kozott…
  Az általuk eloadott művek után nekem is kell aza pár másodperc, amíg felfogom a hallottakat, mielőtt tapsolni kezdek.
• A vastaps nem tipikusan magyar jelenség volt, hanem szovjet import, melyet legcsúnyábban Romániában gyakoroltak, de a volt NDK-ban és minden kommunista országban, manapság Kínában, Észak-Koreában, stb. A koncerteken való modortalan viselkedés mai formáit pedig főleg az Amerika-imádó fiatalság utánozza: füttyögés, hangos bekiabálás, feltűnősködő ujjongás, huhogás, stb., de ez is világjelenség, nem hazai. A zenészeket valóban nem illene zavarni effélékkel, de a magyar közönséget en bloc lehúzni ún. belső sovinizmus, mert a legtöbb zenész nagyra értékeli a magyar közönség muzikalitását., mely világszinten kiemelkedő.
• Mindentudo Adamunk! A taps a legkedvesebb az eloadonak. A taps milyensége meg a szinvonalat is jelzi az eloadott munek.

A cikk az adás ideje alatt folyamatosan frissül.