Nem gondoltam volna, hogy a másfél ezer kilométeres vonatút utolsó szakasza tartogatja majd az igazi izgalmakat. Sietek hozzátenni, ennek a vasúthoz nincs sok köze. Szerencsésen megérkeztem Mosonmagyaróvárra. De ezt már megírtam. Ha körülményesen is, de eljutok a szálláshoz. Kertvárosi hangulat. A csöngetésre senki nem reagál. Telefonálok. Kiderül, a szállásadó hölgy nem tud magyarul. Semmi gond, váltok angolra, elmondom neki, hogy a kapu előtt állok. Nagyon örül. Én is. Eltelik öt perc, írok neki egy SMS-t, hogy a kapu előtt állok. Semmi válasz. Ismét telefonálok. Nagy mosolyogva végre megérti, hogy a kapu előtt állok. Jön elém, és kérdezi, miért nem jöttem be. Pirosra festett fakapu, belátni se lehet. A zár szorul, erőszakoskodni nem akarok. “Puss, puss!” kiabálja a kapu mögül. Bejutok. Mosolyogva jön felém, nyomában kiskutya. Bemegyünk a nappalijába (!), leül a számítógéphez, beszkenneli a személyimet, beszedi az idegenforgalmi adót (500 forint), majd megmutatja, hogy a nappaliból (!) hogy találok a szobámba. Ha mosakodni szeretnék, akkor pedig hogy jutok a nappalin át (!) a fürdőbe.
Megköszönöm a kedvességét, és arra hivatkozva, hogy próbára sietek, elköszönök. Én leszek a legjobb kuncsaftja, mert a szobát kifizetem, de vissza nem megyek. Még akkor sem, ha az árok szélén kell aludni. Félreértés ne essék, nyilván én foglaltam sietősen. Nem figyeltem arra, hogy ez egy kicsit hippi apartman. Sajnos nekem fontos a privát szféra. Azt pedig egy közös nappaliban kevésbé találom meg. Az én hibám, és örülök, hogy a hölgyet anyagi értelemben nem éri kár.
Félórás séta után eljutok az óvári várhoz, aminek a tövében a Győri Filharmonikus Zenekar már nagyban próbál.
Hallgatom a művészeket, közben azon jár az eszem, mit csináljak este. Keressek egy másik szállást? Ennyit nem ér meg. Menjek a muzsikusokkal Győrbe, és aludjak ott? Kéreckedjek be egy Budapestre tartó kocsiba? De akkor mi lesz a vállalással? Hopp! Ekkor jut eszembe a vasút. Nézzük csak meg, nincs-e vonat késő éjszaka!? Ez más vonal közelében reménytelen lenne, de azt tudom, Győr irányába a szokottnál több szerelvény közlekedik. És lássanak csudát, 23:07-re egy Railjetet kapok a Jóistentől, illetve az ÖBB-MÁV-tól! Ehhez már csak az kell, hogy a koncert időben befejeződjön.
Mindeközben megérkezik a válasz a hölgynek korábban küldött SMS-emre.
Időben végzünk a koncerttel, tomboló siker. Összeszorított foggal, de hívok egy taxit. Van, amikor nincs más megoldás. A diszpécser kedves, ígéri, mindjárt jön a kocsi. Eltelik tíz perc, a taxi sehol. Telefonálok. A drága hölgy sajnálkozva mondja, hogy a kollégák túlterheltek, nem biztos, hogy föl tudnak venni. Tényleg normális hangon kér bocsánatot, ami közben leintek egy arra járó kocsit, lemondom a telefonos rendelést. Nyolc perc és elérjük a vasútállomást. Ugyan az utastájékoztatásból nem igazán derül ki, milyen járatra mikor és hol számíthatok, de némi bóklászás és kérdezősködés után megtalálom a megfelelő peront.
Nem várt művészi élményben van részem az aluljáróban. A kortárs freskóművészet jeles alkotásaira is marad idő, amíg a Münchenből Budapestre tartó járat (halálpontosan) megérkezik. A kocsi zsúfolásig tele, működő toalett alig, az emberek hosszú sorokban zarándokolnak a kevés szabad WC felé. A lejátszási listán Wolfgang Amadeus Mozart “nagy” g-moll szimfóniája kezdődik. Mennyei!
Az úton visszaváltom a másnap reggelre vett jegyet. Némi kezelési költséget ugyan fölszámítanak, de visszakapom az árát. Három perc késéssel érünk Kelenföldre. Ami az osztrákoknak nem megy, nekünk igen. Igaz, nekem ganz egal, hiszen az utolsó metró régen elment. Mi legyen, mivel menjek haza? A taxikkal ma már majdnem megjártam. Egyébként sem szívesen ülök be hozzájuk. Megnézem a GreenGo Appot: jó tízpercnyi sétára találok autót. Nem sokkal hajnal 1 után érek haza.
Tartogatott meglepetést ez a nap. El sem hiszem, hogy reggel még Sárospatakon voltam! Örülök, hogy végül szerencsésen hazaérek. A tanulás közel egy hete jön. Hogy mire kell készülni? Hát például a nyergesújfalui előadásra (augusztus 24.), a pannonhalmi Arcus Temporum fesztiválra (augusztus 25-27.), majd a Dunaszerdahelyen, a Duna menti Kamarazenei Fesztiválon tartott koncert-előadásra (augusztus 29.). Ígérem, írok! 👋
