Amíg Bécs két legismertebb zsidó származású kritikusa, Eduard Hanslick és Daniel Spitzer ki nem hagytak volna egy alkalmat sem, hogy Wagneren nevessenek, addig a másik oldalon számos rajongója volt. Annak ellenére is, hogy Wagner zsidóellenes nézetei széles körben ismertek voltak. A Wagner-kultusz mindenkire hatott: Bécsben alakult a világ első Wagner múzeuma, igaz, az antiszemita Nikolaus Oesterlein felügyelete alatt. Mindkét itteni Wagner-egyesületnek számos zsidó tagja volt (Guido Adler zenetörténész, Gustav Mahler, Goldmark Károly és Hugo Wolf zeneszerzők, Ludwig Kárpáth újságíró). Amikor pedig Mahlert kinevezték a Bécsi Operaház zenei vezetőjének, azon nyomban Wagner-operák színrevételével kezdett (a pesti közönség is neki köszönhetett egy sor Wagner-premiert), amit gyanakvással szemlélt Bayreuthból Wagner özvegye, Cosima. Mahler volt az első, aki húzás nélkül állította színpadra a német mester műveit Bécsben. Lelkesedése azonban egy szempontból hiábavaló volt, Bayreuthba nem juthatott el. “Sajnos zsidó.” – mondta Cosima; ezzel indokolta, hogy miért nem hívta meg Mahlert soha. (Az “Euphorie und Unbehagen” című bécsi kiállítás “Jüdische Wiener Wagnerianer” fejezete nyomán. Jüdisches Museum Wien, 2013. p. 94.)
