Bősze Ádám

Ügyes város

Hogy a kávé, vagy a csokis croissant hatására tör elő belőlem az euforikus pécsszeretet, nem tudom. De előtör. A Széchenyi téren egy kávézó teraszán ülök, és boldogan gondolok arra, Pécs tényleg szerethető város. Nem általános értelemben, hanem azért, mert a pécsiek egy sor szerethető ügyet találnak ki. (Ld. továbbá “ügyezés”.) Képzőművészet, underground kultúra, Jelenkor, POSZT (a régi), a Harmadik Színház, a “Sweet like Pécs” mind kultikus ügyek. Gondolom, ilyen lesz a PécsLit is. Persze eszembe jut, hogy a pécsiek ugyanezzel a lendülettel képesek elengedni ezeket, sajnos egy sor ügynek már csak hűlt helye.

Pécs, Széchenyi tér

A Biokom kukásautója ránt vissza a földre, nem elég, hogy füstöl, még a kilátást is elveszi. Tulajdonképpen oda kellene menni gratulálni a munkásoknak, ha már kollégáik a VI. Országos Sírásó Versenyen különdíjat nyertek. Ők adjusztálták legszebben a friss hanton a rendelkezésükre álló huszonnégy árvácskát. Isten éltesse őket! Ránézek az órámra, nyolc óra negyven. Szedelődzködök, az állomásig sétálok.

A katalógusban a Rózsavölgyi Zeneműbolt egykori berendezéséről is van kép

A visszaúton is a mai szubjektív tárlatvezetésre készülök. Arra kell ügyeljek, hogy ne olvassam túl magam, és tényleg sajátos módon beszéljek a nagyérdeműnek. A vonatút kellemes, az egyik diáknak ugyan a kalauz jegyvizsgáló fenyegető hangon ecseteli, hogy ha nem tudja igazolni diákstátuszát, akkor neki bizony rendőrt kell hívni. A lány helyében nem aggódnék, ilyen lefedettséggel a kalauz jegyvizsgáló aligha tud majd telefonálni. Ettől eltekintve nagy nyugalomban telik az út, a késés sem számottevő. Szerdán irány Szeged! Majd írok. 👋

1 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük