Remélem, csak pénzért. Mármint hogy csak azért vállalta Yo-Yo Ma a hangzatos “Songs from the Arc of Life” című lemez elkészítését. Előttem van, amint a Sony lemezkiadásért felelős igazgatója egy elegáns étterembe hívja vacsorázni a világ legismertebb gordonkaművészét, felírja egy cetlire az összeget, amit a szalvéta alá csúsztat, majd udvarias “elnézésedet-kérem-egy-pillanat-múlva-itt-vagyok” exkuzálással elsiet a toalettre. Yo-Yo Ma, akinek nyilván nem ez volt az első ehhez hasonló felkérése, a szalvéta alá néz és elégedetten megtöröli a száját. Amikor pedig az igazgató visszatér, csak annyit mond neki: “De a Hattyút, azt, ugye nem kell?” Erre az igazgató kiveszi a cetlit, áthúzza az összeget, elnézést kért, feláll, elmegy etc. Yo-Yo Ma tehát eljátszotta a következő darabokat is tartalmazó lemez anyagát:
- Bach-Gounod: Ave Maria
- Brahms: Bölcsődal
- Fauré: Pillangó
- Elgar: Szerelmi üdvözlet
- Kreisler: La Gitana
- Csajkovszkij: Szentimentális keringő
- Schubert: Ave Maria
és
- Saint-Saens: Hattyú
Talán csak egy olyan előadás van, amelyet szívesen hallgatok majd újra és újra, Messiaen “Louange à l’Éternité de Jésus” című, Jézus örökkévaló dicséretét éneklő zenemű. Talán csak ez.
