Bősze Ádám

Zarándoklat (haza)

Ez volt az első Arcus Temporum Fesztivál az életemben, nem ismertem a szokásokat, így nem is terveztem meg előre a hazautat. Ki tudja, milyen protokollnak kell megfelelni a zárónapon. Az utolsó koncert nem sokkal fél 5 előtt fejeződik be, elbúcsúzom a kollégáktól, a művészektől, és miután meggyőződöm arról, hogy tényleg szabad a pálya, megnyitom a menetrendek.hu-t, és először egy Győrbe tartó buszjáratot keresek. Mit ad Isten, 17:05-ös indulással rögtön jelez egyet. Ha nem késik, gond nélkül elérem a Hortobágy EC-t, gondolkodom bizakodóan, amellyel 19:02-kor landolok Kelenföldön. Nem egész két óra!

A Pannonhalmi Főapátság bejárata a buszból, nappal szemben fényképezve. Ún. művészfotó. (Nem.)

A főapátság előtti térről indulunk, tehát most még sétálnom sem kell. Az autóbusz típusa “Credo”. Nyilván az érdekel, mi köze egy busznak a Hiszekegyhez. Sehol nem találom a választ, pedig elolvasom ezt és ezt is. Tudja valaki?

A busz kétperces késéssel érkezik a végállomásra, ahonnan már ismerem a járást, tudom, hol találom a vonatot. Találnám! Ha ki lenne írva. Fél füllel hallom ugyan, hogy a Hortobágy EC összeszedett vagy ötperces késést, de nem bánom, mert így van időm beszaladni vízért a kisboltba. Mint a mesében a tündér, úgy terem előttem egy kedves hölgy, aki szintén a fesztiválról érkezik, és fölvilágosít, “a Bécsből jövő vonat a hármasra jön. Mindig a hármasra.” Megköszönöm, megyek a vízért, majd a vágányhoz. Viszont a hármas foglalt. Nagyon foglalt. Az eredetileg a fővárosba igyekvő Tűztorony IC áll ott, a mozdony körüli sürgés-forgásból ítélve komoly a baj. Zeke Mihály karnagy integet felém, jelzi, ne szálljak föl. Mutatom, hogy nem is szeretnék, az enyém egy másik lesz. Arcán kedves mosoly, de úgy érzem, megbánta, hogy a sopronira vett jegyet. Éktelen dudálás a hátam mögött. Egy tehervonat robog át oly sebességgel az állomáson, hogy valakinek lerepül a kalapja. Ijesztő.

Zeke Mihállyal később találkozunk az én vonatomon, a Hortobágyon, ami végül a kettesre fut be, kapok tőle egy CD-t. Milyen kedves! Szerettem a kórusát, egyszerűen, mégis érzelemmel énekeltek.

Cythera CD MÁV háttér előtt

Nem ő az egyetlen, aki kiugrik a Tűztoronyból (bocsánat, ezt nem hagyhattam ki), hanem szinte mindenki. Legalábbis a Budapest felé igyekvők. A mi fülkénkbe is érkezik “menekült”, elmondja, a lerobbant vonat ajtajait nem lehetett becsukni, ezért vesztegel. Nálunk viszont nagy a nyugalom, az ajtók zárva, a légkondi működik. Minden jó.

A kelenföldi állomás határában megálltunk. Gondolom, a naplemente miatt.

Szerencsésen földet érek. A késés nagyot nőtt (húsz perc), de most nem izgat, a kényelmes utazás jóval fontosabb.

Holnap pihenő. Kedden irány Dunaszerdahely. Oda autóval megyek, viszont a jövő hétvégén ismét vonatozom egy kiadósat. Majd írok! 👋

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük