A koncerttermi köhögésről

koncertköhögésArról, hogy hogyan viselkedjünk a koncertteremben írtam már, sőt abban a posztban megemlékeztem a köhögőkről is. Most viszont olyan tanulmányt sodort elém a szél, mely teljes egészében a koncerttermi köhögésről szól. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennek a témának ekkora az irodalma, s hogy a zenészeket a krónikus “horákolás” jobban zavarja, mint az, amikor valaki tételszünetben tapsol. És nem csak a klasszikus zenét játszókról van itt szó, hiszen a dolgozat szerint 2006-ban Keith Jarrett egyszerűen abbahagyta a koncertjét, ugyanis a nagyérdemű nem hagyta abba a köhögést. Az írásművet alaposan elemezni nem volt időm, nem tudtam azt sem ellenőrizni, hogy a hivatkozások helyesek-e (néhány link mögött nincs tartalom), minden esetre érdemes néhány megállapításával közelebbről is megismerkedni.

“Ne köhögjenek, amíg a koncert véget nem ér. Már csak azért se, mert nagyon szeretem ezt a darabot.” Thomas Quasthoff (Alice Tully Hall, 2001. május 24.)

“Egy átlagos koncertlátogató percenként 0.025-ször köhög.”- írja Andreas Wagener. Azért magamban elképzelem a számlálóbiztosokat, akiket hidegen hagy pld. Mozart zenéje, és egyszerűen csak köhögéseket számolnak. Nem is hiszem, hogy általában véve a közönség tagjai végigköhögnék az adott darabot, inkább úgy érzem, csak az első adandó alkalommal állnak neki. Legutóbb a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karácsonyi koncertjén Haydn Esz-dúr trombitaversenyének első tétele után kezdtek köhögni meglepően sokan. Érdekes az is, hogy az említett biztosok (nem tudom, valójában tényleg készült-e reprezentatív felmérés) nemcsak a köhögés gyakoriságára figyeltek, hanem arra is, ki hányszor tüsszög, vagy éppen csuklik előadás alatt. Nos, hamar kiderült, e két utóbbira a lehető legritkábban kerül sor.

“Vagy önök hagyják abba a köhögést, vagy én hagyom abba a játékot.” Alfred Brendel

Alfred Brendel – minden koncertetszétköhögő mumusa – egyszer Hamburgban abbahagyta a játékot, és megkérte a közönséget, hogy legyenek kedvesek nyugodtabban köhögni. Lássanak csudát, a nagyérdemű ettől kezdve egyáltalán nem köhögött. Még mielőtt azt gondolnák, elég csupán szólni és a köhögés abbamarad, érdemes felidézni Brendel kölni esetét, amikor annyira kiakadt a hallgatók udvariatlan krákogásától, hogy megírta a “Kölni köhögők” című versét.
“Érdemes azt is megfigyelni, így Andreas Wagener, hogy a zenekari tagok (gyakran több mint 100 muzsikus ül a színpadon), vagy az énekkar alig köhög előadás közben, pedig a profi énekesek torka és tüdeje sokkal érzékenyebben reagál, mint az átlagemberé.” Nemcsak a puszta légúti betegség okozhat köhögést, hanem az is ingerelhet, ha szomszédunk, sortársunk kezd köhögni.

“A közönség azért köhög, mert unja magát.” Colin Davis

A fenti idézetet sokan emlegetik a tanításban, mondván, csak annak a koncertjén kezd a közönség köhögni, aki unalmasan vagy rosszul játszik. Biztos, hogy ebben is van valami, ugyanis az előadó valóban képes befolyásolni a közönség viselkedését.

Befejezésül álljon itt Loriot és a Berlini Filharmonikus Zenekar – tipikusan német humorú – Köhögésszimfóniája:

Milyen ruhában menjünk hangversenyre?

Ahogyan másként kell viselkedni egy klasszikus zenei koncerten, mint egy poprendezvényen, úgy más az elvárt öltözet is. De mit jelent az elvárás ebben az esetben? Ki várja el, hogy elegáns legyek, ne pedig toprongyos? A zenész? Hiszen gyakran nem is látja a nézőteret a reflektorok miatt. A sortársak, saját magam? Ezekre a kérdésekre is keresem a választ, és nem gondolom, hogy mindegyikre meg is találom.

estélyiAz öltözködés témájában a “szabályok” nem annyira szigorúak, mint a hangversenyen való viselkedés esetében. Amilyen gyorsan változik a divat, olyan gyorsan alakul át a reprezentatív események ízlésvilága is; úgy látom, egyre megengedőbbek vagyunk. Ha ismerőssel megyek koncertre, gyakran hívnak fel ezzel a látszólag egyszerű kérdéssel: “te, szerinted mibe’ menjek?” Nem is olyan könnyű válaszolni. Amíg egy vacsorához illő ruha kiválasztásában szinte minden nő és férfi biztos, addig egy operaházi és koncerttermi előadás könnyen gondolkodóba ejtheti. Feltéve, ha nem jár gyakran klasszikus zenei hangversenyre, bár akkor is többnyire az ott megjelenő közösség alakítja ízlését. Jobb esetben. Nyilvánvaló, hogy egy koncert ünnepi esemény. Nemcsak nekünk, hallgatóknak, hanem a zenészeknek is. Nem puszta szórakozás, hanem egyfajta szertartás. Éppen ezért különbözik egy hétköznapi eseménytől.

Álljon itt tehát néhány általános, megfontolásra méltó öltözködési “szabály”:

  • Ne öltözd túl a zenészeket és a sortársaidat! Soha ne vegyél olyan ruhát koncertre, amilyenben a saját esküvődre, vagy bálba mennél!
  • Legyél visszafogottan elegáns! Ezt ugyan sokan sokféleképpen értelmezhetik, jó ha kerülöd a lyukas, szakadt ruhadarabokat, a rövid nadrágot és a pólót. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy egy nagyvárosban többnyire elegánsabban öltözött emberekkel találkozhatsz hangversenyen, mint egy kisvárosban.
  • Az öltözködés szertartása könnyen ráhangolhat a zenei “szertartásra”. Kicsit olyan ez, mint a készülődés szentestére, a karácsonyi ünnepi vacsorára. Ott sem kinyúlt pólóban ülsz az asztalnál. (Remélem.)
  • Ügyelj a saját kényelmedre! Ne hagyd, hogy egy rosszul megválasztott öltözet miatt lemaradj a zeni élményről!
  • Noha tudom, egy koncert társadalmi esemény is, ne a szünetre öltözz!

Konkrétabban:

Ha nő vagy,

  • válassz kosztümöt (szoknya-blúz-blézer). És ne feledd, hogy a szoknyát mindig harisnyával kell viselni! Elegánsabb zenei eseményen, például operabemutatón elfogadott és elvárt az alkalmi, vagy hosszú ruha kiegészítőkkel együtt, a nagyestélyinél egyszerűbb kivitelben.

Ha férfi,

  • hordj elegáns nadrágot zakóval, inggel és nyakkendővel. (A nyakkendő legyen összhangban az öltönnyel és az inggel, és érjen a nadrág övéig.) Komolyabb zenei rendezvényre válassz inkább sötét öltönyt, egyszínű inggel, illő nyakkendővel. Amennyiben az a szerencse ér, hogy jegyet kapsz a Bécsi Filharmonikusok híres Újévi koncertjére, ami délelőtt 11-kor kezdődik, senki nem botránkozik meg, ha zsakettben (Morning dress) érkezel. Figyeld meg, a zenészek is sötétszürke (Morning grey), csíkos nadrágban, fehér, lehajtott gallérú ingben, szürke nyakkendőben, fekete fűzős cipőben játszanak.
  • Néhány évvel ezelőtt még Magyarországon is szokás volt szmokingot viselni operapremieren. Ahogy látom, ez már kiveszőben van, de még így is látható néhány elegáns úr szmokingban fekete mellénnyel, keményített ingben puha lehajtott vagy egyenes gallérral, fekete csokornyakkendővel, fekete lakkcipőben.