Álmomban

Esterházy Péterrel találkoztam. Kaptam tőle két könyvet. Az egyik válogatás lehetett a kisebb műveiből, szürke volt a borítója, rajta a fényképe, profilkép. Piros filccel hosszú dedikációt írt rá.
– Ezzel menőzhetsz a facebookon. – mondta.
A másik címe az volt, hogy Ateneiopeia. Megkérdeztem, mit jelent magyarul.
– Itt minden nehéz és hézig. – válaszolta, aztán elnevette magát.
Erre ébredtem.

Húsvét vasárnapján

  
“Ma hajnalban kezdetét vette a zajos örvendezés az Úr szerencsés feltámadásán. Ládaszámra gyújtogatták a templomkapu előtt a petárdákat, tűzkígyókat, pattantyúkat, rakétákat s egyéb ilyesmit, miközben a hívők a kitárt oldalajtók felé özönlöttek. A harang- és orgonazúgás, a körmenetek karéneke s a ráfelelő papi kórusok valóban megsüketíthették azt, aki nincs ilyen lármás istentiszteletekhez szokva.” (Goethe: Itáliai utazás. Fordította: Rónay György. Győr, 2012. p. 191)