Kategória: Könyvek

Kultúrfölény

Fodor Gyula “lángeszű” zeneszerzőkről rajzol portrét ebben a kiadványban (a sorozat címe “Szép könyvek”). A válogatás sokatmondó: Gluck, Haydn, Beethoven, Schubert, Berlioz, Wagner, Puccini, Erkel, Goldmark, Hubay. “Tanítványai élén a világ minden részében, úgyszólván naponta gyarapítja a magyar győzelmek számát és akinek munkássága egymagában is döntő érv és bizonyosság a magyarság sokat emlegetett kultúrfölénye mellett.” – így a zárómondat.

Reggeli olvasmányok

Knausgård: Szerelem

A papírboríték hátoldalán ez a szöveg olvasható:

“Megálltunk a lakásom alatt az utcán. Egymásra néztünk, és megöleltem. – Akkor holnap találkozunk – mondtam. – Igen – bólintott. – Jó éjt! Az ajtón belépve megálltam, és egy másodperc múlva újra kimentem, még egyszer látni akartam. Egyedül sétált lefelé a dombról. Szerelmes voltam belé. Akkor meg mi a fene fájt annyira?”

Én ezt az idézetet ragadtam volna ki a könyvből:

“- Kóstold meg a szószt – mondta Geir. – Nagyon finom! – A szószt megtarthatod magadnak – feleltem. – Egyébként hányra kell odaérned? – Hétre. Fél nyolckor kezdődik. – Akkor még egy csomó időnk van.”

A banalitás dicsérete. Mégis szinte falva olvastam Knausgård könyvét.

Napi idézet

“- Rengeteg könyve van! – A többségét nem olvastam – feleltem. – Azokból a könyvekből pedig, amelyeket olvastam, semmire sem emlékszem.” (Karl Ove Knausgård: Szerelem, p. 506)

Ősz

img_0035 A tavalyi év egyik legfontosabb könyve Karl Ove Knausgård Halál című regénye, a Harcom-sorozat 1. része volt. Legalábbis én így gondolom. Most olvasom, hogy jön a következő kötet. Sajnos a Magvetőnél nem értem el senkit, így nem tudom megmondani, hogy mikor. Update: kiderült, a fenti kötet nem is a Harcom-sorozat második része, hanem egy új kvartett első kötete. Ettől függetlenül, amikor megtudok valamit a megjelenési tervről, frissítek. Update2: Megérkezett a válasz, és így hangzik: “A Harcom-sorozat második kötete, a Szerelem várhatóan október végén-november elején jelenik meg.” Jó hír, nem?

 

Álmomban

Esterházy Péterrel találkoztam. Kaptam tőle két könyvet. Az egyik válogatás lehetett a kisebb műveiből, szürke volt a borítója, rajta a fényképe, profilkép. Piros filccel hosszú dedikációt írt rá.
– Ezzel menőzhetsz a facebookon. – mondta.
A másik címe az volt, hogy Ateneiopeia. Megkérdeztem, mit jelent magyarul.
– Itt minden nehéz és hézig. – válaszolta, aztán elnevette magát.
Erre ébredtem.

Omerta

Tompa Andrea saját regényéről írt esszét a Jelenkorban “Így írtam az Omertát” címmel. Ajánlom. A könyvet is. Igaz, még nem fejeztem be, de eddig nagyon lekötött.