Mai program

A ‘sc’ az ‘sz’, vagy ‘szc’?

Háromszor írtam már le, hogy “lázban tartja a miskolci közönséget a mai ősbemutató”, de ez annyira nem igaz, hiszen mi tart ma már lázban valakit? A lázon kívül. Még a ma először előadandó opera szerzője, Mátyássy Szabolcs is azt mondta nekem tegnap, hogy nyugodtan fog aludni. Pedig hát ő igazán izgulhatna, hiszen nem mindennap tartanak operapremiert az emberfia életében. Ugye?!
Viszont van szóbeszéd. Miskolcon a “Scaevola” című operáról beszélnek (a premier időpontja és helyszíne: 2017. június 21. 19:00, Miskolci Nemzeti Színház). Ma hajnalban, amikor két kollégámmal egy éjjel-nappali hamburgerezőben kötöttem ki, a rádióban a Scaevoláról beszéltek. Felkaptam a fejem a villamoson (a miskolci villamosok elég jól néznek ki), mert két hölgy is erről az eseményről diskurált. Persze érdekelt volna, mit mondanak, de nem hallgatóztam.

Azon viszont jót mosolygok, hogy hányféleképpen ejtik Mátyássy operájának címét. Legtöbbször “szévola” és “szkévola”, de van, hogy “sévola” vagy “szívola” (haha). A legvadabb pedig a “szkaevola”. Szegény Mucius, ő “szcévola” volt. Legalábbis így ragadt meg nálunk. Restituálatlanul.

Caruso Miskolcon

Edison gyémánttűs gramofonja

A Miskolci Operafesztivál kísérőrendezvénye az a kiállítás, amelyen egy olasz gyűjtő, Giuseppe Nicolò gramofonjai láthatók. És hallhatók, mert hogy mindegyik működőképes. Girolamo Deraco zeneszerző pedig nemcsak az este 6-kor kezdődő bemutató “társműsorvezetője”, hanem a 23-án bemutatásra kerülő 100 gramofonra és énekhangokra írt “Phonè” című opera komponistája. (Szóltak, hogy ne operát, hanem szimfonikus installációt írjak, de azzal nem tudok mit kezdeni.)

Gyerekgramofon

Nicolò úr órákon keresztül beszélne szeretett darabjairól, de nem hagyják: a közönség egy órányi túra után (a gramofonokat a Miskolci Nemzeti Színház különböző tereiben helyezték el) indul a Lutherek című ragtime opera (ki hallott már ilyet?!) ősbemutatójára. Egy hölgy megragadja a karom, és megkérdezi, eljöhet-e holnap is, Carusót ugyanis szívesen meghallgatná újra.

Miskolc, a 3. nap

Ugyan kényszerűségből indultam végül vonattal az idei operafesztiválra (Bartók+), de egyáltalán nem bántam meg, hiszen jóval olcsóbb és kényelmesebb, mint autóval. Legalábbis egy személynek.

Már néhány tegnapi eseményeken is részt vettem, de teljes erőbedobással csak mától tudok figyelni. A mai kínálatból hármat választottam: este 6-kor elmegyek a gramofonbemutatóra, majd megnézem a “Lutherek” című előadást. Este tíztől pedig tangó. Beszámoló holnap.

Operatörténet

Monteverdi és Gluck finomított (értsd a kor ízléséhez igazított) Orfeusz-történetet zenésítettek meg. Mindkét esetben Orfeusz újra megkapja Euridikét. Viszont az ős Orfeusz “operában” a főhős, miután szólnak neki, hogy második esélye nincs, ránt egyet a vállán és azt mondja, oké, akkor pasizni fogok.

Égő szűzek

PAPOK (kar; a színfalak mögött): Te, ki Osiris hitvese és halhatatlan anyja vagy, te gyújtod fel a szűzeket, ha szívük vágyban ég. (Aida, 3. felv., ford.: Závodszky Zoltán)

Kamraopera

Rendhagyó bemutató lesz ma a Kamrában. A Katona József Színház, megszokott előadásaitól eltérően, most operával jelentkezik: Mozart Così fan tutte című operáját adják elő. A rendező Göttinger Pál, a zenei vezető Dinyés Dániel. Szereplők: Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Pálmai Anna, Varga Donát, Cseh Antal, Kálid Artúr.

Készítettek videós ajánlót, idekatt.
További előadások dátumaiért idekatt.
Interjúért Göttingerrel idekatt.
Interjúért Dinyéssel idekatt.