Lábujjhegyen – Párizs ítélete – írt-e balettzenét Mozart?

Amikor a 22 éves Mozart 1778-ban Párizsba érkezett, a város nem fogadtaazonnal tárt karokkal: időre és barátokra volt szüksége, hogy boldoguljon a francia fővárosban. Az egyik ilyen támogató barát a kor híres táncmestere, Jean-Georges Noverre volt, akinek jelentőségét talán jól mutatja, hogy ma az őszületésnapján ünnepeljük a tánc világnapját. Noverre nem csak gyakran látta vendégül Mozartot a házában, de megbízatást is adott neki: egy balettzene megkomponálására kérte fel. De vajon mi valósult meg az együttműködésből? Többek közt erről is szó esik majd a Lábujjhegyen decemberi előadásán.

Tánc és zene:első látásra (és hallásra) elválaszthatatlanok egymástól. Mégis, koreográfusok és komponisták viszonya meglehetősen viharosan és hullámzóan alakult az elmúlt évszázadok folyamán. Az első balettek zeneszerzői, például Jean-Baptiste Lully vagy Jean-Philippe Rameau még megbecsült alkotók voltak. Később, a cselekményesbalett születésével a zeneszerző fő feladatává az vált, hogy alávesse magát a táncmester igényeinek. Még maga Mozart sem volt kivétel: az egyetlen balettzenéjére készült előadás színlapján fel sem tüntették a nevét. A romantikus balettek idején a legtöbb zeneszerző már csak megélhetési munkaként gondolt a tánczene-komponálásra – kivéve egyvalakit: bizonyos Pjotr Iljics Csajkovszkijt. A következő fordulatot Szergej Gyagilev hozta el, aki Orosz Balettjéhez a kor legjobb komponistáit hívta meg, hogy aztán a huszadik század második felére végre ismét egyenrangú felekként állhasson egymás mellett zene és tánc.

Megyeri Lénatánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész előadás-sorozata a két művészeti ág közös történetéből villant fel epizódokat legendás együttműködések, nagy versengések és felforgató mesterművek felelevenítésével – a Napkirály udvarától egészen napjainkig.

Előadók: Megyeri Léna, Bősze Ádám